A spájzolás előnyei és hátrányai

Valószínűleg már sokan túl vagyunk az első nagyobb bevásárlási rohamon. Talán nem is annyira racionális megfontolásból, mint mások példáját követve szaladt mindenki az üzletekbe és vásárolt rengeteg tartós élelmiszert. Egy közeli szupermarketben mi is megtapasztaltuk az ezzel járó nehézségeket. Már a bejáratnál találkoztunk házilag készített maszkot viselő fiatal nőkkel. Magunk is ezt a védekezési formát választottuk egy selyemsál segítségével, mert az interneten külföldről megrendelt profi maszkunk már egy hete nem érkezett meg. Az idősebbekre azonban, akik igazán veszélyeztetettek a koronavírus idején, az ilyenfajta óvatosság kevésbé volt jellemző.

Nehéz kommunikáció

A vasárnap délelőttel látszólag sikerült csúcsidőn kívüli időszakot választanunk. Nem volt tömeg az áruházban, viszont elfogadható ellátással találkoztunk. Csak száraz lencsét és babot nem tudtunk beszerezni, de egyébként minden más a rendelkezésünkre állt az aznapi ebédhez és a tartalékokhoz is. Az egyik rendkívül elfoglalt eladó kissé meglepődött, talán meg is ijedt, amikor a maszkként szolgáló sál alól intéztünk hozzá néhány kérdést. Azzal kapcsolatban érdeklődtünk, hogy a ritkán vásárolt termékeket hol találjuk, amire kicsit nehezen, de végül megkaptuk a választ. Az eladók egy része saját belátása szerint szájmaszkot és gumikesztyűt viselt. Szívesen elbeszélgettek az idősebb vásárlókkal, és próbálták rábírni őket, hogy ne nagyon járjanak ki.

Kapkodás, türelmetlenség

Ami fokozta az indulatokat, hogy némelyik vevő türelmetlen volt, így csak a temérdek áru felét tudtuk a kasszaszalagra helyezni. A pénztárosnak kellett közbeavatkoznia. Viszont még egy paradicsomléért vissza kellett szaladnunk, amit elég nehezen találtunk meg, ezért addig állt és várt a türelmetlenkedő. A bankkártyás fizetés után következett csak a nehézségek java. Miután a gyümölcseink egy részét majdnem a kasszán felejtettük, egy rogyásig megtelt nagy rafiaszatyrot, egy közepes bevásárlószatyrot és egy hátizsákot autó nélkül még hazáig kellett cipelnünk, és közben süvített az erős szél. Aztán lift hiányában fel a második emeletre a lépcsőn. Nem mondom, meg-megállva is jó kis erőpróba volt, de 15 perc alatt így is hazaértünk. A kamránknak hála, végül mindent szépen el tudtunk benne helyezni.

Most, hogy már éhen biztosan nem fogunk halni, kezdjük látni a döntésünk előnyeit és hátrányait.

Elhamarkodott döntések Azzal, hogy hetekre, sőt akár hónapokra előre raktároztunk, elértük, hogy ritkábban, három-négy naponta kelljen csak boltba mennünk, kizárólag a friss árukért, ezzel is csökkentve a fertőződés veszélyeit. Körülbelül egy hónapra előre megvan az ebédünk, és bízunk benne, hogy a járvány végére profi módon megtanulunk főzni.

Viszont lehetséges, hogy néhány olyan romlandó ételt is beszereztünk, amit kénytelenek leszünk kidobni, mielőtt elfogyasztanánk, vagy talán a moly rágja meg.

(A borítóképen: Végül mindent szépen el tudtunk helyezni…| Fotó: Shutterstock/Illusztráció)