Egy rendőr, aki addig nem nyugszik, amíg el nem kapja az elkövetőket...

A Magyar Bűnüldözők Szakmai Egyesületének döntése alapján a 2019. évi Dr. Dobos János-díjat Varga Sándor rendőr alezredes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője kapta meg. Az elismerést évente egyszer ítélik oda, a főkapitányságok vezetői jelölhetnek és az egyesület szakmai közgyűlése szavaz a jelöltekről, hogy eldőljön, ki kapja meg a díjat, amely a legmagasabb elismerés, amelyet egy „bűnüldöző” megkaphat. Varga Sándor 35 éve teljesít szolgálatot a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kötelékében, jelenlegi beosztását 2013. február 1-jétől tölti be. A díj kapcsán a nyomozói, felderítői munkáról beszélgettünk vele, érdekes eseteket is fel­idézve.

Meglepődött, amikor kiderült, hogy ön kapja meg az elismerést?

Nem tudtam, hogy jelöltek, így alaposan meglepődtem, amikor kaptam egy meghívót. Bűn­ügyi igazgató úr akkor mondta el, hogy felterjesztett. Felmentünk az ünnepi közgyűlésre, és ott derült csak ki számomra, hogy én kapom a fődíjat, amikor jelezték, hogy lehetőségem lesz megköszönni és felszólalni. Részesültem már a harmincöt év alatt elismerésekben, de ez annyiban más, hogy mégiscsak a szakma legjobbjai szavaztak rám, és gondolták azt, hogy érdemes vagyok az elismerésre a munkám alapján.

Hogyan lett rendőr?

1984. szeptember 1-jén kezdtem a Rudas László utcai téglaépületben. Eredetileg építésztechnikusként dolgoztam sportállásban a vasútnál, ugyanis az MVSC-ben cselgáncsoztam. Válogatott kerettag is voltam, azonban megsérültem, megszűnt a sportállásom, és el kellett gondolkoznom, hogyan tovább. Ajánlottak nekem a vasútnál a szakmámban állást, így lettem művezető. A barátom édesapja vetette fel, hogy miért nem megyünk rendőrnek. Jelentkeztünk 1984 nyarán, de engem első körben nem vettek fel a sportsérüléseim miatt. Akkor ugyanis már két térd­műtéten túl voltam. Nem adtam fel, újra jelentkeztem és sikerült.

Milyen területeken dolgozott, mielőtt osztályvezető lett?

A járőröknél kezdtem rendészeti állományban, de kellett egy ember a bűnügyre, és mivel nagydarab voltam, azt gondolták, alkalmas lehetek, így még abban az évben bűnügyes lettem. Két évig csak vezényeltek, aztán ki is neveztek, és a városi kapitányságon betörési vonalon dolgoztam. 1997-ben a szervezett bűnözési osztály megalakulása után odakerültem, egy év múlva a felderítési osztályon dolgoztam, ahol lehúztam 15 évet, és 2013-tól vagyok bűnügyi osztályvezető, miután főkapitány úr úgy gondolta, ebben a pozícióban van szükség a munkámra. Míg kezdetben a betörések, zseblopások, a besurranók, a trükkösök borzolták a kedélyeket és álltak a munkám középpontjában, addig a felderítő osztálynál főképpen a kábítószer tette ki a munkám nagy részét. Az utóbbi években pedig főleg az életellenes bűncselekmények vannak számomra középpontban, mint 2018 végén a „karácsonyi ember­ölés” Miskolcon, de említhetem a közelmúltból az ózdi, a nyéstai emberöléseket is, amelyeket sikerült felderíteni.

Három és fél évtized után nem lesz elege az embernek a bűnügyekből?

Én a mai napig is ugyanúgy lelkesedem a munkámért, és ugyanúgy hajt előre az adott ügy megoldása iránti vágy, mint húsz évvel ezelőtt. Amikor már beindul az ember, akkor vágyja a sikerélményt, ami ma is ugyanolyan, mint régen, nem tudok betelni vele, és nagyon fel tudok lelkesedni. Ami inkább furcsa lehet, az a változások, hiszen változik a társadalom, így a rendőrség is, már nem lehet kikerülni az informatikai fejlődés adta feladatokat, ami szerintem szinte egy külön szakma. Nem biztos, hogy nekünk ez készségszinten megy, ellentétben mondjuk a fiatalabbakkal. Viszont a tapasztalat a mi oldalunkon áll.

Egy jó bűnüldözőnek mi a fontos a munkája során, mi segít igazán felderíteni egy ügyet, kell a szimat, a ráérzés?

Ez is egy szakma, itt is vannak jó és rossz szakmunkások, nincs nagy misztikum, csak csinálni kell. Szerintem a kommunikáció a legfontosabb, a kollégákkal, a tanúkkal, az érintettekkel, hogy abból az összes információhoz hozzájussak. Kell, hogy el merjék mondani a kollégák, mit gondolnak, legyen jó a kapcsolat a helyi szervekkel, a társszervekkel. Én mindenkivel szeretek jóban lenni, és nem szégyen segítséget kérni senkitől, aki tudja a tutit, az mondja! Az alázatot sokszor emlegetik, divatszó lett, de ebben a szakmában is fontos. Ritkán fordul elő, hogy az ember fejéből csak úgy kipattan az elkövető, az információkat össze kell rakosgatni, a részigazságokat leszűrni, egy vezetőnek pedig az a feladata, hogy tudjon szelektálni és a jó irányt megszabni. Kommunikáció, alázat, kapcsolattartás, példamutatás, ezek segítettek végig engem.

Van-e olyan ügy, ügyek, amelyek nagyon megmaradtak önben?

Minden beosztásnak megvannak a maga sikerei, amikor alkalmi lopás vonalon dolgoztam, akkor az volt a siker, hogy sorozatelkövetőt fogtam galamblopásban, amit egy gyerekcsapat csinált. A betöréseknél volt egy sorozatbetörés, aminek az elkövetője mindent beismert, csak azt kérte, hogy bent a fogdán összeházasodhasson a menyasszonyával, mielőtt évekre elítélik. Így történt. A kábítószeres ügyeknél az volt sikerélmény, ha nagy mennyiségű kábítószert tudtunk lefoglalni, az irodám falán is van a fotók között olyan, ami húszmilliós drogfogásnál készült. Az első életellenes ügyem itt az volt, amikor Magyarországon ölték meg az áldozatot, de kivitték külföldre a holttestet, és ott találtuk meg. Egy ember­ölés elkövetőit felderíteni nagyon jó dolog. A nyéstai néni öt gyilkosát el tudtuk fogni. Az említett karácsonyi gyilkosságnál, ahol több tucat késszúrással végzett az idős bácsival, Debrecenben fogtuk meg az elkövetőt, akit nagyon szisztematikus munkával derítettünk fel.

A filmekben mindig kulcsfontosságú a kihallgatás. A valódi nyomozói munkában is olyan nagy szerepe van?

Amikor ide kerültem osztályvezetőnek, volt három felderítetlen ügy, az egyik a Gyár utcai emberölés, ahol kiderült, hogy romániai elkövetők voltak, vendégmunkások. Amikor Nagyváradon az ügyésszel kihallgattam az elkövetőt, azt már egy másik ügy miatt 27 évre elítélték, és azt gondolta mindenki, nem fogja már a miskolcit bevallani, de mégis elmondta. De a másik ügyben, a berentei idős bácsi meggyilkolásában is hasonló volt a helyzet, ott egy prostituált került képbe, aki szintén vallomást tett nekem, sőt az apját is beterhelte. A kihallgatásokat szeretem, ahhoz kell valami plusz, nem lehet sablonosan csinálni, minden ember más, és mindenki más okból hajlandó beszélni, amire rá kell jönni, érezni. Szívvel kell csinálni, ott is nagyon fontos a jó kommunikáció, ami során megnyílnak. Érdekes kapcsolat ez a rendőr és a bűnöző között. Ugyanakkor kell tudni egy kicsit belehelyezkedni az ő helyzetükbe, egy kicsit együtt is érezni velük. Volt egy álfegyveres rablási ügy a közelmúltban, ami kapcsán sokan azonnal elítélték a hölgyet, de látva, hogyan, miként került idáig, milyen utat járt be, másként lehet azért látni az ilyen eseteket. Ha mögé nézünk az ügyeknek, akkor sokszor árnyalt a kép.

Melyik volt a harmadik felderítetlen ügy az ideérkezésekor, amit említett?

A harmadik a szikszói kettős gyilkosság, amelynek a végére idén szintén sikerült pontot tenni. Ott egy kis segítségre is szükség volt, de ahogy mondtam, nem szégyen segítséget kérni.

Mi a helyzet a bűnügyi helyszínekkel? Mindegyiket végigjárja a nyomozó, ahogy a filmekben?

Én minden áldozatot, minden helyszínt megnézek, már az orvossal bemegyek, mert látni akarom. Más úgy kihallgatni, ha tudom, valami lehetett-e úgy vagy nem, lehet szűrni. A helyszíni szemle nagyon beszédes, és valóban nagy szerepe lehet az ügy megoldásában.

Előfordulhat még olyan eset, elkövetés, ügy, amin meglepődik?

Megtanultam, hogy soha nem szabad elsőre ítélni. Két ilyen ügy is van a közelmúltból. Egy idős villamosmérnök kéménye napok óta nem füstölt, bementek a szomszédok, és kiderült, hogy ismeretlen elkövető nyakon szúrta egy csavarhúzóval. Látszólag semmi nem hiányzott a lakásból, műszaki tárgyak, óragyűjtemény, pénz volt a lakásban. Az ember ilyenkor hajlamos azt gondolni, hogy nem érték miatt és nem helyiek követték el a bűncselekményt. De aztán kiderült, hogy egy helyi srác egy doboz cigiért és a zsebében lévő apróért végzett az idős emberrel. De nagyon jó példa a közelmúltból a halált okozó testi sértéses ügy is, amikor elsőre azt gondoltuk, szerelemféltés áll a háttérben. A 65 éves áldozat és a 72 éves nő szerelmi háromszögbe került az 56 éves férfival, aki a 72 éves nővel együtt élt, de eljárt a másikhoz is, ami kiderült, és nagy balhé lett belőle. Azon a héten, amikor pénteken a holttestet megtalálták, kedden a szereplők egymásnak estek. A holttest fellelésekor pedig az ajtón fekáliával egy obszcén kifejezés volt írva. Nagyon összeállt az ügy úgy, hogy a szerelmi háromszög két tagja végzett vele, minden jel erre mutatott, a karmolásnyomok is ezt sugallták, mely rajtuk volt, be is vittük őket kihallgatásra. Az idősebb nő bevallotta, hogy ő írta a feliratot, de tagadta, hogy bántotta volna az áldozatot. Két nap múlva derült ki, hogy egy ismeretlen férfi járt kétszer is a sértettnél, és egy héttel később már el is fogtuk a fővárosban. Semmit nem lehet rutinból csinálni itt, mert az elviszi az embert. De ahogy mondtam, engem minden ügyben visz előre a lendület, a lelkesedés, meg akarom oldani őket, eszerint dolgozom ma is.