A vérét adta, immár 120-szor

Az 56 éves Vajda Lajos már 120-szor adott vért, ezzel ki tudja hány ember életét mentette meg. Áldozatkészségéért a napokban vehette át a Pro Vita Díjat a fővárosban, az országos véradó ünnepségen. Lapunknak elmesélte, amikor 18 éves suhancként bekerült a gyárba (ez a Lenin Kohászai Művek volt), az egész brigád járt vért adni. Így aztán ő is ment velük, és végül a véradás természetessé vált számára. Kezdetben a gyárban vették le a vért, de amikor valaki rosszul lett, az Ifjúsági Klubba tették át a véradás helyszínét. A kohászati évek után pedig már a vérellátó központba járt Lajos vért adni, akkor már a munkatársai nélkül. A kiskönyvébe bepecsételték az időpontot, így mindig tudta, hogy mikor jött el az idő az újabb véradásra. Mint mondta, régen négyszer lehetett egy évben vért adni, most már ötször.

– Amikor eljött az idő, elmentem – teszi hozzá magától értetődően, mintha ez teljesen természetes lenne.

Öntödében dolgozik

Elmeséli, hogy a szakmája olvasztár. Miután bezárták a gyárat, sokfelé dolgozott, mikor hol talált munkát. Még a kisvasútnál is alkalmazásban állt. Most egy kis öntödében dolgozik Miskolcon, de a váradást soha nem felejtette el.

– Nagy szavakat nem tudok mondani ezzel kapcsolatban. Csak azt, hogy amikor már elértem a 20.-30. véradásig, úgy gondoltam, nekem ezt folytatnom kell. Viszonylag ritka a vércsoportom B-negatív, így gondolom, szükség van rá. Én a véradás előtt már nem érzek semmi félelmet, közben pedig fájdalmat vagy kellemetlenséget, hiszen olyan sokszor éltem már át ezt. Megszoktam, hogy rendszeres véradó vagyok. A véradó-állomásról szoktak hívni, hogy a véremet éppen most küldték valamelyik műtéthez. Jó érzés, hogy segíthetek, bár azokkal soha nem találkozom, akik megkapták a véremet. Sőt úgy tudom, hogy gyógyszerek és egyéb készítmények is készülnek a vérből – teszi hozzá Lajos. Majd szerényen megjegyzi: „örülök a díjnak, ha már ilyen sokszor adtam vért.” Azt is elárulta, hogy ő csak hivatalosan 120-szoros véradó, mert a katonai szolgálat idején történt véradásikat még nem regisztrálták hivatalosan. Úgyhogy a 120-at is meghaladta már.

Kert és erdő

Lajosról megtudjuk azt is, hogy egyedül él, felesége, gyermekei nincsenek. Diósgyőrben, a Pecérvölgyben van egy kis kertje. Egész nyáron ott kertészkedik. Télen pedig, amikor már nincs munka a telken, túrázni indul az erdőbe. Régebben a barátaival kirándult, bográcsoztak, gyakran összejöttek,de ma már a cimborák elmaradtak. Lajos a természetet és a szabadságot szereti.