Út Sárospataktól Kassáig

A hagyományos csoportos pünkösdi zarándokútra jelentkezők száma a meghirdetést követően egy hét alatt meghaladta a tervezettet. Így az idén is két csoportot indítottunk egy nap eltolódással – tudtuk meg Kőszeginé Tóth Judit szervezőtől.

Osztozva a nehézségekben

A hétfői ünnepi misén és a körmeneten még együtt voltak, majd az érseki áldás után elindult az első csoport. A többiekkel szombaton a közös kassai hálaadó misén találkoztak újra.

Az út elején azt gondolták, a 7-8 kilométeres tűző napon gyaloglás után megváltás lesz a Darnó-hegy árnyékos erdője. Nem számoltak azonban a milliónyi szúnyog váratlan támadásával. Előkerültek a sálak, ingek, illóolajok, különböző riasztóspray-k, mindhiába. Sajnos a vérszívók kísérők maradtak végig az 5 nap alatt, még a magasabb hegyeken is kiéhezve vártak a zarándokokra.

Akik elindultak, tudták, az út sohasem könnyű. Van, amikor a lelki teher, a keresztünk cipelése nehezíti a lépteket, vagy a bizonytalanság, jó úton haladnak-e. Van, amikor a fizikai akadályok, a külső körülmények hátráltatják az előrejutást. De az úton menni kell, vagy ahogy mi, zarándokok mondjuk: „úton lenni jó.”

A manapság divatos zarándokutak többségén az ember maga küzd meg az akadályokkal. A Szent Erzsébet út ebben különbözik a többitől. Itt Szent Erzsébet életét, lelkiségét megismerve, ahogyan ő is tette, az éppen rászorulókat derűs, békés együttérzéssel, szeretettel segítjük. Ebben nagy szerepe volt Roman atyának, aki pálos szerzetesként a zarándoklat lelki vezetője volt, míg a másik csoportban Tóth Gábor atya kapta ezt a feladatot. Osztoztak a nehézségekben, örömökben, szó szerint felsegítették az elesetteket.

Száz kilométer

Így tették meg a több mint 100 kilométert, végig Zemplén vadregényes hegyein keresztül, ami bizony ideális körülmények között is nehéz terep. Viszont csak így, gyalogosan lehet testközelből megtapasztalni Isten teremtett világának szépségeit, amelyből nekünk, zemplénieknek bőven jutott. A táj kulturális értékei és azok a lelki élmények, amelyeket az együtt zarándoklás nyújt, teszik felejthetetlenné az utat. Az utat, amely igazából akkor kezdődik, amikor a zarándok hazaér.