Időben kell lépni a lótetű ellen, ne szaporodjon

Miskolc - Sok olvasónk panaszkodik a lótetű megjelenésére.

Ahol nagyon elszaporodik a lótetű – vagy lótücsök –, ott pedig egyhamar megjelenik természetes ellensége, a vakond is. Védekezésként cinkfoszfidos csal­étekkel lehet próbálkozni, a fészek kiásásával, folyamatos talajműveléssel. Többen ajánlják a földbe ásott konzervdoboz, befőttes­üveg módszerét, amelyet félig kell vízzel tölteni.

Nem könnyű védekezni

A kifejlett, ivarérett lótücsök júniusban a meleg éjszakákon feljön a talaj felszínére. Párosodás után a nőstény hamarosan tyúktojás nagyságú és alakú fészket formál a talajban, mintegy 5–20 cm mélyen. Június végén, július elején ebben helyezi el nagyszámú (200-300 db, néha még annál is több) tojását. A fészek helyét a talaj felszínén futó járatból levezető spirális akna és a felette sárguló, pusztuló növényzet árulja el. A tojásokból 1–3 hét múlva kelnek ki az apró, szürkés színű lárvák. A második vedlés után rovarlárvákat és vékonyabb gyökereket is elfogyasztanak. A második telet a lótücsök imágó alakban vészeli át, és csak a következő tavasszal, megfelelő érési táplálkozás után fejlődik ivar­éretté. A legnagyobb károkat ilyenkor okozza.

Viszonylag sok természetes ellensége van, például a varjak, a baglyok, a seregélyek, a vakondok, a cickányok és a macskák. A védekezés azonban nagyon nehéz, mert a kártevő általában éjszaka aktív, s túlnyomórészt a talajban tartózkodik, ott károsít. A legeredményesebben akkor védekezhetünk, ha tojásrakás előtt pusztítjuk el a kártevőt, illetve mielőtt a fiatal lárvák elhagynák a fészket, amelyben világra jöttek. A fészkeket július elejéig meg kell semmisíteni.

ÉM