Hogy kerül Gerhárd űrhajós a zsilipbe?

Miskolc, Nyékládháza - Egyetlen megyénkbeli csapat jutott be a robotépítő verseny közép-európai elődöntőjébe.

Február elején a First Lego League világméretű verseny közép-európai elődöntőjében találkoztunk először a LEV3LUP csapattal. A miskolci diákok robotprogramozásban, -építésben és űrkutatásban keltek versenyre ellenfeleikkel, közöttük lengyelekkel és bolgárokkal is. Kiválóan szerepeltek, a 6. helyen végeztek. Ez azért is óriási eredmény, mert legidősebb tagjuk is csak gimnazista, a legfiatalabb pedig 12 éves. Négyen a Lévay József Református Gimnáziumba járnak, egyikük pedig a miskolci Szent Imre Katolikus Általános Iskolába. Kiderült, az öt tehetséges fiatal Nyékládházán, az egyik csapattag családjának garázsában készült fel a versenyre, itt állították fel a terepasztalt is. Ellátogattunk hát mi is Nyékládházára, mert rendkívül kíváncsiak lettünk, hogyan dolgozik együtt a csapat.

Hetekig dolgoznak

Amikor megérkezünk, Bereczki Anna szorgoskodik a bázison. Egy hosszú karú robotot indít el, aminek két kocsit kellene elvinnie egy rámpáig, de ez valahogy most nem sikerül. Pedig ez a robot igen megbízható, a versenyeken jól teljesített, mondják a csapattagok. Anna édesapja, Bereczki Róbert igazít egy kicsit a mechanikán, és végre sikerül, a robot szépen teljesíti a feladatot. Csakúgy, mint a versenyen.

Anna bátyja, Bereczki Ádám magyarázza a felkészülés menetét. Mint mondja, minden évben július vége felé derül ki, hogy milyen lesz a pálya, milyen szettekkel dolgozhatnak, milyen feladatokat kell teljesíteni. Augusztus közepén érkezik meg a pálya, amit összeállítanak, és jön az ötletelés.

– De ezután kezdődik a neheze, mert amit kitaláltunk, azt meg is kell valósítani. Építünk, formázunk, erősítünk, és amikor összehozzuk a programmal, akkor derül ki, hogy működik-e. Van, hogy sok hétig dolgozunk a roboton, de végül el kell vetnünk, mert instabil, nem jó a mechanikája vagy nem elég erős. Aztán újra leülök és szerelek, javítgatok, tökéletesítek – sorolja Ádám, aki tulajdonképpen a csapat „mechanikusa”, bár még csak 11.-es gimnazista.

Molnár Balázs felel a programozásért. Ő is nagy szakértelemmel avat be bennünket a munkájukba.

– A Lego-szetthez különböző szenzorok járnak, amelyek érzékelik például a pálya színét. A robotban van egy giroszkóp is, ami azt mondja meg, hogy a robot milyen irányba megy. Ezenkívül van egy távolságmérőnk, amellyel bemérhetjük, hogy milyen messze vagyunk a faltól. Igyekeztünk a szenzorokat használni, mert ezek biztosították a szerkezet pontos mozgását. Úgynevezett blokkos programozást használtunk. Amikor elkészült egy kar, akkor elkezdtük próbálgatni, a tesómmal finomítottuk a programot egészen addig, amíg a kart jól tudtuk használni.

Kiskocsik a rámpán

A csapat egyetlen lánytagja Anna. Mint mondja, számára teljesen természetes, hogy ő is robotokkal foglalkozik, hiszen a családjában mindenki műszaki érdeklődésű, és amikor látta, hogy a testvére robototokat épít, ő is kedvet kapott hozzá. És mivel a robot ügyesen elvégzi az első feladatot, Anna elmagyarázza ennek lényegét.

– A robotunk a bázisról két kocsit visz a rámpáig, ahol már van egy kocsi. Sorban legurítja mindhármat. A mi robotunk egy keretet is visz, hogy a második feladatot is meg tudja csinálni, a napelem lefordítását. Ezután a robot visszajön a bázisra – ismerteti Anna a látszólag egyszerű feladat menetét, miközben tudjuk, hogy rengeteg munka és óra van egy-egy ilyen művelet mögött.

Erről tanúskodik Farkas Bálint, is aki arról mesél, hogy az ő tulajdonképpen minden munkafolyamatba besegített. Volt, hogy órákon keresztül írták a programot, építették a mechanikát, de a kutatásban is részt vett, hiszen a verseny egyik fontos része volt az űrutazással kapcsolatos kutatás és ennek prezentálása. Annával együtt készítette ehhez az illusztrációkat.

A bátyja tanítgatja

A csapat legifjabb tagja Molnár Levente, ő a bátyjának, Balázsnak segített a programozásban.

– Már én is értek hozzá, Balázs tanítgat. Tavaly én is kimentem a versenyre, nagyon megtetszett, és bevettek engem is a csapatba – meséli Levente.

Neki jutott az egyik legérdekesebb feladat ismertetése. A robotnak először is dokkolnia kell, ami nagy precizitást követel. Majd megfogja Gerhárd, az űrhajós fogantyúját és belehelyezi a zsilipbe.

Ádám még annyit tesz hozzá, az idén szinte tökéletesen sikerültek a feladatok. A robot egyetlen feladatrészt rontott csak el. Persze nagy volt az öröm.

Hegyi Erika

[related-post post_id="4137522"]

[related-post post_id="4132465"]