Zenésznek született

Prügy - Rengeteget elárul az, valaki miként tekint rá, nyúl a hangszeréhez. Van, akinek a genetika megírta, nagybetűs zenésszé kell válnia. Akit mágnesként vonzza és többé el sem ereszti a zene varázsa. A prügyi Balogh Joel ilyen, pedig csak két éve tanul zene­iskolában.

Ahogy kibontja a tokból a gitárt, már látszik, ez nem egy hétköznapi találkozás a hangszerrel. Rengeteget elárul az, valaki miként tekint rá, nyúl a hangszeréhez. Kétféle muzsikus létezik. Az egyik, aki több-kevesebb szorgalommal tanul valamilyen hangszeren, aztán felnőttként vagy eltávolodik tőle, vagy néha előveszi és játszik valamit rajta a sajt örömére. A másik, aki egybenő a hangszerével. Aki nem azért válik zenésszé, mert megtetszik neki a hegedű, a gitár, vagy a zongora, hanem mert neki a genetika megírta, nagybetűs zenésszé kell válnia. Akit mágnesként vonzza és többé el sem ereszti a zene varázsa. Aki nem ujjból, hanem érzésből, zsigerből játszik, akiben meg- és újjászületik a muzsika.

Megszűnik a külvilág

Ezt gondoltam Balogh Joelről, a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskola diákjáról, amikor először hallottam gitározni, később zongorázni. Most egymással szemben ülünk az iskola könyvtárában. Joel kibontja a tokból a hangszert és a fotó kedvérért elkezd játszani. Nem néz fel, látszik, szinte transzban van, megszűnt a külvilág, csak ketten vannak, ő és a gitár. Az ujjai nagyon finoman szaladnak a húrokon, az akkordok nagyon finom jazzt idéznek, a futamok könnyedek, mintha egy modern etűdöt hallanánk. Jó kivárni a végét, mert nem olyan fiatalember muzsikál, aki hobbiból penget, hanem egy zenész, aki zenei érettségét tekintve jóval idősebb saját koránál, akiben tombol a tehetség, aki zenésznek született.

A minikoncert végén Joel elárulja, amit nagyjából sejteni lehetett, ez egy improvizáció volt, abban a pillanatban született meg a zene.

– A családunkban nem volt zenész – mondja Balogh Joel. – Illetve a nagyapám az volt, de ő sajnos már nem él. Amikor kicsi voltam, az édesapámtól kaptam egy gitárt. Próbáltam úgy játszani, ahogy másoktól láttam, de egyáltalán nem sikerült. Ez nagyon dühített, ezért elkezdtem a videómegosztón nézni, mások hogy fogják az akkordokat, így szépen folyamatosan megtanultam a hangszert. Utána elkezdtem kísérletezni, két éve pedig már tanárhoz is járok.

Zene nélkül nem

A zongora is ismerős Joel számára.

– Zongorázni a bátyámtól tanultam. Azt is szeretem, de a gitárt sokkal jobban. Így van egy kis zenekarunk is a testvéremmel, akivel egyre több helyre szoktunk járni fellépni. Helyi szinten már elég népszerűnek számítunk, ami jó érzés. Két éve egy barátom írt egy dalt, amit kifejezetten nekem írt. A Facebookon ezt meglátta egy egri videós, aki javasolta, csináljunk belőle klipet. Most már több videó­klipem is van a videómegosztón és a Facebook-oldalamon.

Miután Joel még csak hatodikos, ezért még nem dőlt el, milyen pályát választ, zenész lesz-e, amihez minden adottsága megvan, vagy esetleg másfelé kanyarodik az élete.

– A zene nagyon fontos a számomra. Naponta legalább két órát gyakorolok. Az még nem biztos, hogy ez lesz a hivatásom, de hogy soha nem tudnék zene nélkül létezni, az biztos – mondja Joel.

ÉM-BG

[related-post post_id="4152482"]

[related-post post_id="4141536"]