Mi pótolja a kulturális taót?

Miskolc - Nehéz helyzetbe hozhatja a helyi művészeti társulatokat a támogatás megszűnése.

Erről megkeresésünkre a Miskolci Szimfonikus Zenekar ügyvezetője és a Miskolci Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója beszélt lapunknak.

Egyelőre a költ­ségek csökken­tése a reális lehetőség." Szászné Pónuzs Krisztina

Mi a tao?

Tavaly év végén szűnt meg az a lehetőség, hogy a társasági adót fizető cégek a társasági adójukból előadóművészeti- szervezeteket, célokat támogathassanak. A kormányzat – Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszternek a döntést megelőző bejelentése szerint – úgy találta: visszaélések indokolják a változást, amelynek része, hogy új pályázati rendszert dolgoznak ki a taóhoz hasonló nagyságrendű támogatás elosztására. Az elosztás a szakminisztérium feladata lesz.

Visszaélések voltak – ezt a tényfeltáró sajtó alapos elemzései is igazolták. A leírás szerint a lényeg: a nagy összegű támogatáshoz nem azok jutottak, akik miatt a jogalkotó annak idején létrehozta a szabályozást, hálózat épült például a rendszer „lehúzására”, meg nem valósult előadásokra is lehetett így pénzt szerezni. Pénzt lehetett kérni és kapni a közvetítésért, azért, hogy valamelyik előadóművészeti-szervezethez eljusson az adót fizető cég tao-támogatása. Ez csökkentette azoknak az esélyét, akik rendszeres művészeti tevékenységükre költötték (volna) a pénzt.

A minőségre költve

„Mi soha nem fizettünk közvetítői díjat” – mondta el Béres Attila, a miskolci színház ügyvezető igazgatója. Az általa vezetett, egymilliárd forintnál többől gazdálkodó intézmény így is jelentős összeghez jutott a közbenjárására: 2018-ban 130 millió forint volt a tao-bevételük.

A Miskolci Szimfonikus Zenekar ügyvezetője, Szászné Pónuzs Krisztina pedig arról számolt be: esetükben ez 2018-ban 30 millió forint (a teljes költségvetésük valamivel félmilliárd forint fölötti). Nem volt mindig egyszerű feladat rávenni a cégeket, hogy helyi előadó művészeti- társulatot támogassanak, tekintettel arra, hogy több itt működő nagy vállalkozás központja a fővárosban van, országos rátekintéssel bírnak a kulturális taóra számító intézményekre – világította meg Szászné Pónuzs Krisztina.

Mint ismert: az állami/önkormányzati támogatást a művészeti társulatok a törvényben rögzített feladataik ellátására kapják. Azért, hogy előadásokat tartsanak, felkészüljenek ezekre. Hogy kivegyék a részüket a nemzeti dráma és zeneirodalom nagyszerű műveinek bemutatásából, a művészet nemzetközi értékeinek közvetítéséből. Hogy új, érzékeny közönséget neveljenek és így tovább. A taót pedig arra kaphatták, hogy mindezt még színvonalasabban tegyék. Mind a két művészeti társulat a megvalósult bemutatók, koncertek minőségének javítására költött: a szimfonikusok például kották és hangszerek vásárlására, a színház a hangtechnikai- és világításparkját fejlesztette ebből.

Átmeneti idő(?)

Nem egyforma a hátrányuk a változás miatt: a szimfonikusok tao-támogatása beépült a 2018-2019-es szezon költségvetésébe, a kieső forrást más nem tudja pótolni: a fenntartó miskolci önkormányzat így is erőn felül támogatja az együttest – magyarázza Szászné Pónuzs Krisztina. A helyi mecénások nem jelentenek akkora támogatói kört, amelyiktől ekkora nagyságrendű összegre számíthatnának, az ilyenfajta mecenatúra ráadásul nem is olyan előnyös a befizetőknek, mint amilyen a tao-felajánlás volt (amikor az amúgy is fizetett adójuk egy részéről rendelkeztek). Lényeges jegy- és bérletáremeléssel sem számolhatnak – ezzel azt kockáztatják, hogy közönséget veszíthetnek. Egyelőre a költségek csökkentése a reális, ritkábban vághatnak bele hangszerek felújításába, beszerzéssel pedig nem terveznek.

Az áremelés a színház tervei között sem szerepel – ennyi kieső bevételt ezzel ellensúlyozni kontraproduktív: nagyon jelentős összeget kellene kérni a belépőkért, ez a nézők számára megfizethetetlen. A tao-befizetésből van még maradványuk, így egyelőre csak arra készülnek, hogy kevesebb vendégelőadást hívnak meg.

Béres Attila azt is hozzáteszi: a visszaélések miatt szerinte helyes lépés volt a kulturális tao megszüntetése (a rendszer átalakításával Szászné Pónuzs Krisztina is egyetért). Béres Attila úgy látja: átmeneti időszakról van szó. Egyébként ezt erősíti a tény, hogy december végén megjelent a Magyar Közlönyben: a tao helyett a költségvetésből nyújt 37,4 milliárd forint többlettámogatást a kormány az előadóművészeti-szervezeteknek. Így a kérdés az: mit kell tennie a pénzért annak, aki szeretne hozzájutni.

Béres Attila ezzel kapcsolatban megemlíti még azt is: a vidéki színházigazgatók találkozóján nemrégiben azt javasolták: normatív alapon kaphassák meg – a norma például lehetne a bemutatók száma, vagy az előadás szám. A kormányzat tervei között azonban inkább a pályázatos eljárás szerepel. Ennek részletei egyelőre nem ismertek.

BA