Tízmilliós jutalom a erdőhorvátiaknak

Erdőhorváti - Miniszteri dicséretet kapott a napokban az erdőhorváti önkormányzat.

A főkolompos nyakában méltóságteljesen szól a hangszer, ami után a gulyának mennie kellene, a csapat nagy része azonban egykedvűen álldogál, néhányan legelnek. Az egykori erdőhorváti téesz állattartó telepén vagyunk, amely most újra régi funkciójában üzemel. A találkozó apropóját az adja, hogy az erdőhorvátiak Pintér Sándor belügyminiszter oklevelét vehették át a napokban a közfoglalkoztatási programok megvalósításában nyújtott kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréséért. Az oklevél mellé tízmillió forintos jutalom is jár.

Az állatokhoz értenek

A telepen Takács Gábor, Erdőhorváti polgármestere mutatja a legújabb jövevényt, aki éppen oldalán fekve élvezi a talán egyik utolsó őszi meleg napsütést. Biztonságban érzi magát, a papa orrától nem messze heverészik.

– Ha szólok, futás, akkor ne késlekedj – figyelmeztet arra az esetre, ha a bika félreértené a közeledésemet, de eszemben sincs megzavarni a családi idillt, bár megrögzött „állatbolondként” természetesen szívesen megsimogatnám a pár napos bocit. A csapat tagjai azzal a kíváncsisággal méregetnek, ahogy csak egy gyerek tud rácsodálkozni a világra.

– Hatvan szarvasmarhánk van a borjakkal együtt – mutat körbe Takács Gábor , aki azt is elárulja, miért az állattartás az, ami a helyi közfoglalkoztatás nagy részét kiteszi.

– Amikor belevágtunk ebbe a programba, azon kellett elgondolkodnunk, mi az, amihez a legtöbb falun élő ember ért – mondja Takács Gábor. – Valamilyen kapcsolatba mindenki kerül ezen a környéken az állatokkal, a legtöbb ember a saját portáján is nevel állatokat. Először csirkékkel kezdtünk, azt majdnem mindenki tart otthon, ha másért nem, akkor a folyamatos tojásellátás miatt. Most 480 tojótyúkunk is van és 81 sertésünk is jelen pillanatban.

Az istállóban körbejárva szemre is vételezzük az állományt. Az asszonyok a takarmányrépát tisztítják, ketten a disznókat almozzák – tavaly csak a szerves trágyából egymillió forint bevétele lett a falunak –, a férfiak a disznókat itatják. Az egyik boxban egy pár hetes boci heverészik az anyja mellett. Ő akkor született, amikor pár hete a katasztrófavédelmi gyakorlat volt Erdőhorvátiban. Összefüggés nincs, csak így könnyebb megjegyezni a születési dátumot.

Azért volt itt munka nem is kevés, amikor beindítottuk újra a tanyát – mondja Takács Gábor. – Ketten két napig csak a törmeléket meg a szemetet hordták ki. Senki nem hitte volna, hogy a téesz területén valamikor lesz még állattartás. Most 24 órás a felügyelet. Hivatalosan 15 ember foglalkozik az állatokkal, de senki nem panaszkodik az unalomra, mindig akad tennivaló.

Csökken a létszám

Az erdőhorváti közfoglalkoztatásban egyre csökken a létszám.

– A legtöbben az induláskor, 2013-ban voltak, akkor 135 embernek adtunk munkát – mondja Erdőhorváti polgármestere. – Azóta folyamatos a csökkenés. Tavaly kilencvenen voltunk, idén 55 helyet kaptunk, de csak 52 embert tudtunk felvenni, ami jó, mert egyre többen találnak maguknak máshol is munkát. Hogy miért mi kaptuk idén a miniszteri elismerést? A Belügyminisztériumból évek óta folyamatosan monitoringozzák a munkánkat. Eddig is kaptunk dicsérő szavakat, de az igazi elismerést most kaptuk meg. Talán az is közrejátszott az elismerésben, hogy igyekszünk más településekkel is együttműködni, így a szegilongiak vágóhídjára visszük az állatainkat, amelyeknek a húsa utána a községi konyhára kerül. Ezenfelül a vissiektől vásároljuk az általuk megtermelt takarmánykukoricát. A maradék takarmányt a saját földjeinken termeljük meg. Korábban próbálkoztunk egyéb mezőgazdasági termeléssel is, de annyira alacsony aranykorona értékűek a földterületeink, hogy most már csak a takarmányt termeljük meg rajta. Még nem döntöttük el véglegesen, mire költjük el a jutalmat. Annyi a kikötés, hogy a jelenlegi közfoglalkoztatási programok fejlesztésére kell felhasználni az összeget és egyeztetni fogunk a minisztérium illetékeseivel is.

ÉM-BG