2018.08.31. 12:52

Zúgtak a fűrészek, csattogtak a fejszék

Miskolc - Megyénk tűzoltói döntöttek, tekéztek, vágtak a legjobban.

Tizenhat csapat három számban – egyéni szerelésben, fadöntésben és kombinált darabolásban – mérte össze erejét szerdán a VI. Országos Tűzoltó Favágóversenyen, amelynek Ropolypuszta adott otthont. A megmérettetésen a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok négyfős csapatai léptek pályára.

Példaértékűnek nevezte Huszti Gábor, a Somogy Megyei Önkormányzat alelnöke azt a versenyszellemet, amellyel a tűzoltók készülnek egy ilyen versenyre. Köszöntőjében egyebek közt hangoztatta: jó, ha az embernek van igénye önmagával szemben a minőségi fejlődésre, amelyre ez a viadal remek alkalmat kínál. Az erdészek és a tűzoltók közötti, országszerte kiváló kapcsolatokat méltatta beszédében Spingár Péter, a SEFAG Zrt. vezérigazgató-helyettese, Gémesi József az Andreas STIHL Kft. képviselője pedig arra buzdította a csapatokat, hogy adják bele minden erejüket a versengésbe, mert az értékes ajándékok mellett a két legeredményesebb csapat kvalifikálja magát az országos fakitermelő versenysorozat döntőjébe.

A versenyt Wéber Antal tűzoltó dandártábornok, megyei katasztrófavédelmi igazgató nyitotta meg. Izgalmakban bővelkedő versenyt kívánt a csapatoknak, ám felhívta a figyelmüket a sportszerűségre, hiszen nem veszélytelen technikai sportot űznek. Az egyéni szerelésben a leggyorsabb versenyzőnek mindössze tizennyolc másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy leszerelje, megfordítsa és újra felszerelje a motorfűrész vágószerkezetét. Az izgalmakat csak fokozta, hogy időazonosság miatt az első hely sorsáról párbajszerelés döntött. Az egyéni fadöntés során egy harminc centiméter átmérőjű bükköt kellett kidönteniük az indulóknak úgy, hogy a talajtól tizenöt centiméter magasságban készítettek vágást. A kombinált versenyszám pedig gallyazásból, darabolásból, választékolásból, hasításból és sarangolásból állt. Itt mutatkozott meg igazán a jó csapatszellem, a tűzoltók közötti összhang és a rutin. A rajt után a motorfűrész-kezelő levágott egy rönkről egy legalább három centiméter, legfeljebb nyolc centiméter vastag korongot, aztán pályára léptek a többiek is: a gallyazás után a rönköket egyméteres választékokra kellett darabolni, majd félbehasítani és sarangba, azaz rakatba rakni.