„Érzésekre figyelek, a belső fényre utazom”

Miskolc, London - Az ember szerethető, szebbik arcára fókuszál a miskolci fotós.

Ízig-vérig borsodi művész lett a világ egyik legjobb fotósa. Keimi Kégl Imre Kazincbarcikán született és Miskolcon él. Kalandos fejezeteket rejt eddigi élete, volt már gyári munkás, villamos- és mozdonyvezető. Nincs fényképész végzettsége, gyorstalpaló tanfolyamra sem járt soha, autodidakta módon sajátította el az ember és természetábrázolás fortélyait. Drága felszerelése sincs, amatőröknek valló, olcsó kompakt géppel szerezte a világhírnevet.

A Sony World Photography Awards nevű rangos versenyre 320 ezren neveztek, 200 országból. Ilyen népes és erős mezőnyből tűnt ki a miskolci alkotó, akit egyik barátjáról, Koródi Lászlóról készített realisztikus portréja miatt dicséretben részesített a nemzetközi zsűri.

Filléres praktikák

Imre szerint a kreativitás fontosabb, mint a méregdrága masina, ezért nem költ sok pénzt hobbijára. Versenyeken is ritkán indul, sokallja a ­nevezési díjakat.

– Kerülöm a költségeket, filléres praktikákkal kiválthatók a borsos áru eszközök. A portrén szereplő srácnak különleges az arca, őt felülről lámpával világítottam meg, így a fény-árnyék játékából született az a munkám, mely megtetszett a zsűrinek. Komoly technika helyett csak borotválkozó tükröt szoktam használni, mikor vadvirágokat mutatok meg – avat be minket a kulisszatitkokba. Kedvenc témái közé tartozik a természet is, gyakran jár a lakóhelyét körbeölelő Bükk hegység vadregényes tájain, de az embertől számára nincs izgalmasabb. Fotós pályafutása elején, mikor aktképeket is készített, modell híján önmagát kattintotta le, ám a férfiakért nem rajongott úgy a közönség, mint a nőkért.

Számos trükköt bevetett, és női modell lett saját képein, ez meghozta számára az elismerést. Magas minőségű, titokzatos, érzékeny lelkiségű képek születtek. Művei azt az illúziót keltették, több partnerrel dolgozik, miközben minden képen önmagát örökítette meg. Ma már szívesen állnak modellt neki, és a testiség helyett inkább az arc és a személyiség vonásaira fókuszál az embereket bemutató alkotásain.

– Igyekszem felfedezni az emberben szunnyadó szépséget, izgalmas tekintetre, mosolyra, érzésekre figyelek, a belső fényre utazom, a szerethető, szebbik arcát szeretném megmutatni mindenkinek – hangsúlyozza. A miskolci fotókör tagjai közel egy évtizede motiválják Imrét, többen biztatták a csoportból, hogy nevezzen versenyekre. Ő maga így lelkesíti a – még – ismeretlen tehetségeket.

– A bridzsgép is megfelel, de feszítsék szét a megszokott kereteket, ne legyenek átlagosak. Legyenek bátrak, merészek, ne hódoljanak be semmilyen trendnek, ne másoljanak senkit, ne elégedjenek meg az átlagossal, a saját érzéseikre hallgassanak, teremtsék meg önmagukat– javasolja az ­alkotó a fiatal fotósoknak.

- Juhári Andrea -

[related-post post_id="3783934"]