2018.03.11. 17:45

360 fokos videó: „Én nem vagyok zseni”

Felsőzsolca - Andris kétévesen írt és olvasott, négyévesen ment iskolába, és már második tárlata nyílt.

A Királyhelmecen élő Bánhegyi András István mindössze 8 éves, de nem ezért nevezetes, hanem azért, mert nemrég képzőművészeti kiállítása nyílt Prágában, februárban pedig Felsőzsolcára is elhozta festményeit, rajzait. A Kezdet című tárlata március 20-áig még látható a város Bárczay-kastélyában.

Kiderült, a kis művészt nemcsak a festészet érdekli, hanem még sok minden más, és amolyan csodagyerekként tartják számon. Ő azonban ez utóbbival nem ért egyet: azt mondja, ő pont ugyanolyan gyerek, mint a többi 8 éves.

Színek és fények

A kis Andrist először a festészetről kérdeztük, hiszen mégiscsak a kiállítása kapcsán beszélgettünk vele. Elmesélte, nagyon szereti megörökíteni a természetet.

– A Bodrogközben lakom, a Karcsa-tó közelében. Vannak ott fák és mezők is, ezeket gyakran lerajzolom. Nagyon szeretem a napfelkeltét és a naplementét, érdekelnek a fények, a napsugár, a hold, a csillagok fényei és formái. Szeretem megkeresni ezeknek a színeit. Mielőtt elkezdek rajzolni vagy festeni, már van elképzelésem az alkotásról, de próbálgatni kell a színeket, hogy a festmény olyan legyen, amilyennek megálmodtam – avat be bennünket az alkotás folyamatába a kis művész. Hozzáteszi: szeret állat- és mesefigurákat is festeni, ezeket az interneten látja a mesékben. Kedvenc meséjében azonban nem állatok vannak, hanem egy fiú, akinek titokzatos órája van, és ennek segítségével átváltozik titokzatos, idegen lényekké.

– Azért jók a kiállítások, mert a képeimmel örömet szerzek másoknak, és ennek én nagyon örülök – teszi hozzá András.

„Jó vagyok”

A kis művész nem mindennapi gyerek, 140 fölötti IQ-val rendelkezik. Iskolába sokkal hamarabb ment, mint a társai, négyéves volt, amikor beült az iskolapadba. Most, 8 évesen már az ötödik osztályba jár.

– Az osztálytársaim 11 évesek, de befogadnak és úgy érzem, szeretnek engem. Nincs semmi probléma az iskolában, én jó vagyok – fogalmaz a kisfiú azt nyomatékosítva, hogy az osztálytársai annak ellenére, hogy sokkal fiatalabb náluk, elfogadják és szívesen játszanak vele.

Megtudjuk azt is, Andrisnak egyáltalán nem okoz gondot az ötödikes tananyag, mindent megért az iskolában, de ha valami mégis nehéz, akkor azt otthon gyakorolják az édesanyjával. Nehézséget egyedül a szlovák nyelv okoz, mert tudni kell, hogy Andris anyanyelve magyar, az iskolában kezdett el szlovákul tanulni, és ezen a nyelven kell elsajátítania a tananyagot is.

Kétévesen írt

– Kicsit nehéz volt a szlovákot megtanulni, de most már jól megy, csak néha kell egy-egy szlovák szón gondolkodnom – mondja a kisfiú.

Kiderül, az iskolában angolul és németül is tanulnak, és ő ezeket a nyelveket is szereti.

Kérdeztük tőle azt is, hogy tudott kétévesen megtanulni írni és olvasni.

– Anyukám tanított meg. Együtt rajzolgattunk, és anyukám lerajzolta a betűket is. Én két hét alatt megtanultam az összes betűt, és le tudtam írni az ábécét. Aztán összeolvastam a betűket, háromévesen pedig rendesen tudtam egyedül olvasni. A meséket is magamnak olvastam el – emlékszik vissza a kisfiú, pedig akkor még igen kicsike volt.

Andris zenei tehetsége is kiváló. Jár zongoraórákra, és otthon szívesen gyakorolja a darabokat.

– Sokat kell gyakorolnom, de könnyen megy. Játszok egy szép darabot – ajánlja készségesen, és hamarosan felcsendülnek egy kedves darab hangjai.Andris elárulja még azt is, hogyha felnőtt lesz, édesapja nyomdokaiba szeretne lépni, és gyermekorvos szeretne lenni.

– Amikor majd apukám nyugdíjba megy, én leszek helyette a gyermekorvos. Ebben az a szép, hogy meggyógyíthatom a gyerekeket, hogy ne legyenek megfertőzve és ne legyen semmilyen vírus bennük.

Végül határozottam kijelenti: nem tartja magát se csodagyereknek, se zseninek, csak ugyanolyan gyereknek, mint az iskolatársait.

- Hegyi Erika -