Mezőkövesden is képezték egy ideig a legjobb huszárokat

Mezőkövesd - Hiánypótló művet mutattak be Mezőkövesden, amely a legjobb huszár­ezred szabadságharcos történetét foglalja össze.

Október ötödikén, a nemzeti gyásznap előestéjén az Országos Könyvtári Napok keretében mutatták be Horváth Béla mezőfalvi történelemtanár könyvét Mezőkövesden. A szerző a 6. (Württemberg) huszárezred, 1848–49-es magyar szabadságharcban betöltött szerepét dolgozta föl olvasmányos, visszaemlékezésekkel, történetekkel teli formában. A szabadságharcban részt vett tíz tradicionális magyar huszárezred történetét már az 1890-es években megírták – csak éppen az 1848/49-es szabadságharc időszakát hagyták ki belőle. A legtöbb csatában megforduló és legtöbb kitüntetést kapó Württembergek esetében pótolták először ezt a hiányt.

A huszárezred tartalékszázada háromnegyed évig Mezőkövesden tartózkodott." Horváth Béla

Ebbe az ezredbe a Tiszántúl északi részéről sorozták, toborozták a katonákat, főleg hajdúsági, bihari, máramarosi, szatmári legények forgatták a kardot. 1848-ban Galíciában szolgáltak, de a hazai híreket tisztjeik titkolták előlük, s a századokat havonta máshová vezényelték. Az egri Lenkey János második százada állomásozott legközelebb a határhoz, s bár a legénységet informáló Lenkeyt leváltották, amikor Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével a század hazaszökött, a később az aradi vértanúk közé szánt (a börtönben megőrült tisztet végül nem végezték ki, a várbörtönben halt meg 1850-ben) Lenkeyt küldték utánuk felettesei. Az ő kérésére sem tértek vissza fiai Galíciába, sőt hazaérve őt kérték föl parancsnokuknak, amit el is vállalt. A szökés, hiába hazaszeretetből fakadt, főben járó bűn volt, a később hazatérő századok emiatt nem akartak a 2. század tagjaival harcolni. A nyáron már „büntetésből” a délvidéki harcokba vezényelték őket. A század tagjainak jó része a két új, Hunyadi és Bocskai huszárezredekhez kérte át magát.

– A huszárezred tartalékszázada háromnegyed évig Mezőkövesden tartózkodott. A besorozott, toborzott újoncokat ide hozták 1848. októberétől és novemberében. Itt is kapták kiképzésüket, itt szerelték föl lovaikat és fegyverezték föl őket is. A háborúban is részt vettek, a Szőreg előtti utolsó csetepatékban már ott voltak, még hősi halottjuk is volt. A mezőkövesdi állomásozás valószínűleg sok akkori fiatal hölgynek, asszonynak élmény volt, biztos szövődtek kapcsolatok is – mondta Horváth Béla. Harcoltak azonban a Kövesden kiképzésben részesülő katonák már 1848. decemberében is. A honvéd sereg olyan csehül állt az osztrák támadás előtt, amelyet Franz Schlick (egyébként korábban, az 1830-as években Württemberg huszártiszt) vezetett Észak felől, hogy bevetették a félig kiképzett, alig fölfegyverzett csapatot is. Ez hetven embert jelentett, ez volt a legelső küldemény Mezőkövesdről. Az első magyar hadtestet Mészáros Lázár, majd Klapka György vezette, s bár kétszer vereséget szenvedtek, lassan visszafordulásra kényszerítették az osztrákokat. Tiszti villongás is volt egyébként a fél századnál, s később több helyen alkalmazták őket. A bodrogkeresztúri csatában együtt voltak, s jött hozzájuk egy másik szakasz is, így már kitettek egy háromnegyed századot. Később Kápolnánál volt egy szakasz huszár megfigyelőként, Isaszeg után pedig a tartalék századot lerendelték az északi hadtesttől.

Az ország számos pontján

A 6. huszárezred később az osztrák határ közeli harcokban vett részt, a tavaszi hadjáratban pedig elterülő hadműveletekben kapott szerepet. Felbukkantak persze az ország más pontjain is. Az időközben több századdal kibővülő ezred két százada Dévánál és Zsibónál, a tartalékok Világos közelében tették le a fegyvert. A Württembergek voltak az utolsók, akik befejezték a harcokat, kilenc századuk Komáromot védte 1849. október 3-ig, ők voltak a legnagyobb számban huszárok az erődben.

Horváth Béla elmondta, nem tudni, mennyire cserélődött ki az ezred állománya, majdnem 1800-an fordultak meg náluk, a veszteségük nem ismeretes, ő körülbelül négyszázat gyűjtött össze.

- Tóth Balázs -

Tények

Horváth Béla a szombathelyi tanárképző főiskolán, Hertelendy Mihály ezredes kapcsán írt szakdolgozatot, később az ELTÉ-n írt dolgozatában kezdett bele a huszárezred történetének feldolgozásába, majd ezt 2011-es nyugdíjba vonulása után folytatta és tette teljessé. Persze a könyv megjelenése óta is bukkan még újabb információkra, képekre.