Az újraéledést, megerősödést szolgálja Telkibányán

Telkibánya - Szeptember 3-án, vasárnap rendezték meg a Bányásznapot Telkibányán.

Lakatra zárt tárók, levegőtlen aknák, földalatti járatok; ízlésesen és szakértelemmel bemutatott múzeumi tárgyak; díszítés gyanánt használt jelvények; arany és ezüst jelzős szerkezetek a vállalkozások nevében; egynéhány megöregedett, nyugállományú bányász. Ennyi maradt. Telkibánya jelenkori mérlege abból a több száz éves örökségből, amit a magáénak mondhat. Őrzi ma is az idő mindennemű viharaival dacoló Vártemplom az ősi testamentumot: „Régen város állt e helyen/ Zsigmond király idejében/ Két templomok, nagy töltések/ Aranybányák és sok ércek.” 1624 óta intik e sorok az itt megfordulókat, hogy patinás és kitüntetett szeglete volt ez a vidéknek.

A közösség értékeinek továbbadása mindannyiunk érdeke." Kassai Zoltán

Hagyomány, örökség

Szeptember 3-án, vasárnap rendezték meg a Bányásznapot – amit a Telkibányai Református Egyházközség és Telkibánya önkormányzata szervezett –, amely behálózta a települést. A Vártemplomban felcsendülő énekek után az egyik legrégibb bányászati feljegyzés szövege ejtette gondolkodóba a jelenlévőket. Jób könyvéből nemcsak a szenvedés misztériuma ismerhető meg, hanem a bányászat képein keresztül a bölcsesség himnusza is. Szalay László Pál református lelkész kiemelte, hogy a józan ész, a pengeéles értelem és a bölcsesség nem egy és ugyanaz. A felülről jövő bölcsesség egyedüli meghatározója az Isten odaadó félelme, tisztelete. A prédikáció után Kassai Zoltán polgármester szólt az egybegyűltekhez. Köszöntőjében a helyi hagyományok és örökségünk fontosságát méltatta. „A közösség értékeinek továbbadása mindannyiunk érdeke” – mondta.

Az istentisztelet után zászlós felvonulás ment a rehabilitált bányász sírkertig. A temetőben az egy ősi, eredeti, megcsorbult sírkövet és a hét új kis obeliszket információs tábla segíti értelmezni az idelátogatóknak. Benke István ny. bányamérnök elbeszélte a bányakapitányok sírjainak szomorú sorsát és néhány itt nyugvó bányásznak a történetét, majd egyesével felsorolta a levéltári kutatások által feltárt személyek neveit. Ezután, ősi hagyomány szerint a klopacska ütemes kopogásával kísérve hangoztak el a XX. században, Telkibányán elhunyt bányászati munkatársak nevei. Ezt a bányászhimnusz követte a helyi férfi dalárda előadásában. A gombfás temetőkert rehabilitációja új fázisba lépett, de ez a pillanat sokkal többet kell jelentsen számunkra. Itt a gyökereinkről van szó, melyekért mélyre kell nyúlni, hogy erőt meríthessünk belőlük. Ahhoz, hogy ezeket ébren tartsuk, felülről jövő bölcsességre van szükség – mondta a helyi református lelkész.

Emlékhelyavatás

A sokadalom közösen vonult le a település központjába, ahol Tompa Mihály telkibányai ihletésű, Verespatak versének elhangzását az Ősi mesterségeink emlékhelyének felavatása követte. Az alkotás ünnepélyes leleplezését a polgármester és az egyik ősi bányászcsalád sarja, dr. Vojuczki Péter végezte. A térplasztikát és annak technikai munkálatait Benke István, Dókus István, Kerékgyártó István és Czikó József készítették. Az alkotás jelentőségét Baranyai Tiborné körjegyző ismertette a jelenlévőkkel. Beszédében reményének adott hangot, hogy ez egy olyan kezdet, ami a község bányászhagyományainak az újraéledését, megerősödését szolgálja.

- ÉM -

Cselekvés közben

A település szívében felállított új látványosság elkészítése több mint 100 munkaórát kívánt. Az alkotás centrumában Telkibánya címerét két bányász tartja, őket két oldalról fogja közre egy fejfafaragó és egy kerámiaművész. A majdnem emberméretű, cselekvés közben megragadott alakok összesűrítik a település ikonikus értékeit, és tisztelgésre indítanak az ősök előtt. Az alkalom végén a látottak-hallottak megbeszélésére szeretetvendégség keretében nyílt lehetőség a Közösségi Házban.

Az egybegyűltek megfogadták, hogy égi és embertársi segedelemben bízva nem várnak egy újabb esztendőt hagyományaik ápolásával.