Modern hadviselés? Már a muhi csata emlékhelyét is legyőzték a tatárok…

Muhi - Dacoltunk a figyelmeztetéssel. Bementünk az életveszélyes területre.

„Felhívjuk a tisztelt látogatók figyelmét, hogy muhi csata emlékmű – jelen állapotában – sajnos balesetveszélyes, éppen ezért csak saját felelősségre látogathatja! Az esetlegesen bekövetkező balesetekért felelősséget nem vállalunk. Kérjük szíves megértésüket! Muhi Község Önkormányzata.” Ez a felirat díszeleg egy papírlapon a Muhi határában, a 35-ös út körforgalmának tőszomszédságában lévő történelmi emlékhely bejáratánál.

Azért nem azt mondjuk, hogy kapu, mert olyanja már régen nincsen a muhi csatának – eredeti szándékok szerint – grandiózus emléket állító területnek.

Legyőzte az enyészet?

A saját felelősséget választottuk és – dacolva az intő szavakkal – bementünk az emlékparkba, mert szerettük volna közelről is látni azt, ami már távolról is felsejlett, az enyészeté már az emlékmű és környéke. Az emlékhely 1991-ben készült el Vadász György, Váncza László és Kiss Sándor tervei alapján.

A legszembetűnőbb, és nem kell közel menni, hogy lássuk, a sírhalmot formáló emlékdomb tetején hónapokkal ezelőtt még álló kettős kereszt tőből kidőlt, és eltűnt róla a kis lélekharang is. A domb oldalán díszelgő keresztek nagyobb része is erre a sorsra jutott, és felismerhetetlen torzó a szárnyas angyal, amelyet 1992-ben helyeztek el a Johannita Lovagrendnek a muhi csatában részt vevő tagjai emlékére.

Újjá kell(ene) építeni

Nem megfelelő kifejezés, hogy felújításért kiált a nemzeti emlékhely, ennél már mindenképpen többre, újjáépítésre van szükség, és csak reménykedhetünk, az ehhez szükséges súlyos millióknak mihamarabb lesz forrása is.

Hozzászólások az Észak Facebook-oldalán

Nagy Gáborné: „Én még szebb állapotában láttam, szomorú, hogy így, ilyen állapotban van és nem tesznek semmit.”

Riczu László: „Szégyen! Tudom, régen volt, de több mint 20 000 magyar adta itt az életét a hazáért. A mostani »ecsetfejű« vagányok oda mertek volna, oda mernének állni?”

Szilágyi Tamás: „Fejlettebb országok nem hagyják, hogy tönkremenjen egy emlékhely, folyamatosan gondozzák. Persze, akkor nem lehet bejelenteni hogy felújítják. Nagyon szegény és egyben gazdag kis ország a miénk.”

Tóthné Nagy Erika: „Követendő példa lehetne Kisgyőr, ahol fafaragó táborokat tartanak, az elkészült faragások pedig a falut szépítik. Esetleg felvehetnék velük a kapcsolatot, biztos lenne ötletük az emlékmű újjászületésére.”

- Szaniszló Bálint -