2017.07.16. 10:21

Egy éven át készültek a kalandra a miskolci testvérek: deszkán kerülték meg a Balatont

Miskolc - Hetedik alkalommal kerülte meg a Balatont a 17 éves Pusztai Anna és 13 éves húga, Virág. Kétszer a szüleikkel együtt biciklivel, négyszer a családi csapattal futóversenyen az évente megrendezett UltraBalatonon, és néhány nappal ezelőtt – kettesben.

– Mind a hat korábbi kerülés hatalmas élmény volt, de úgy éreztük, valami egészen újat is akarunk – meséli Anna.

Virág hozzáfűzi, mit találtak: a YouTube-on figyeltek fel egy srác videóira, aki longboardon (egyfajta speciális gördeszka, amelyet hosszabb utakra fejlesztettek ki) kerülte meg a Balatont. Miért ne csinálhatnák ezt meg ők is? – gondolták. Az ötlet megvolt, tavaly nyáron született meg, ettől kezdve szinte csak az érdekelte őket, hogy hogyan lehetne megvalósítani.

Mindent megterveztek

– Anyáék először tiltakoztak, úgy gondolták, fiatalok vagyunk még ehhez, és hiába ismerjük a terepet, tele van az út veszélyekkel, de aztán látták a határozottságunkat – mondja Anna. A lányok ugyanis mindent megterveztek. Először is szükség volt longboardokra, amelyek meglehetősen borsos árúak. Mindkettőjüknek volt már deszkája, a városban sokat közlekednek ezekkel, a kisebb méretű cruiserekkel, na de a longboard egészen más.

– Ettől kezdve erre gyűjtöttünk. Szülinapokra, névnapokra, karácsonyra pénzt kértünk, Anna pedig nyári munkával kereste meg a hiányzó összeget – mondja Virág. Amint kézhez kapta, már rohantak is az üzletbe.

A balatoni szállást – panziókban, kempingekben, ismerősöknél – is főként ők intézték, a legvégén segített be az édesanyjuk. Napról napra megtervezték, honnan indulnak, mely nap hány kilométert tesznek meg a Balatont körbeölelő bicikliúton, és hol szállnak meg.

Napi 4-6 óra

Hogyan sikerült? „Nagyon fun volt”, válaszol Anna.

Hétfő reggel Miskolcon ültek fel a vonatra, és Balatonaligánál szálltak le. (Azt is meg kell említeni, hogy a frissen vásárolt deszkákat kipróbálták a Bükkben, ahonnan elkeseredve, tele vízhólyagokkal jöttek vissza. De ez sem szegte kedvüket, fájó lábbal indultak a kalandra.)

A vonatról leszállva meg sem álltak Alsóörsig, az első szállásig.

– 30 kilométert mentünk, és jóval hamarabb érkeztünk, mint terveztük – tudjuk meg Virágtól. A lányok elárulják, ez végig így is volt a hat nap alatt, 10-15 kilométer/óra sebességgel haladva 4-6 óra alatt tették meg a napi penzumot. Utána volt lehetőség várost nézni, fürdeni a Balatonban, enni. Még a hatalmas csomag sem hátráltatta őket (nem mértük le, hány kiló volt, mondják), ennivalót nem vittek, de a hűvösebb időre is számítva kellett pakolniuk.

Telefonos segítség

– Azért megtörtént, amitől féltünk, egyszer eltévedtünk, egyszer pedig hatalmasat estem az egyik lejtőn – jegyzi meg Anna. Szerencsére nem volt mély a seb, de fájt.

Virág látta el, bekötözte, de jött a telefonos segítség (folyamatosan kapcsolatba voltak a szülőkkel), hogy biztos, ami biztos, mutassák meg egy strand orvosának.

– A longboardozásban nem zavart a seb, de onnantól kezdve nem tudtam fürdeni a Balatonban, és most is kérdéses, el tudok-e indulni a Tisza-tavi családi futáson szombaton. (Anna ugyanis fut, 17 éves, de nem egyszer futotta már le a félmaratont – a szerk.)

Kérdezzük, mennyire volt nehéz a terep, de mindkét lány rávágja, egyáltalán nem. Azt hinnénk, hogy az északi part dombjai jelentették a kihívást, de szerintük inkább a déli part volt nehezebb, mert rosszabb az utak minősége. Tömeg sem volt, jóval kevesebb volt a kerékpáros, mint előzetesen gondolták. Mindketten állítják, nagyon-nagyon megérte.

„Hihetetlenül önállóak”

– Amikor először mondták el az ötletüket, nem vettük komolyan – mondja Hajdu Viktória, a lányok édesanyja. – Aztán látni kellett az eltökéltségüket, egy éve longboard-lázban élnek, egyszerűen nem mondhattunk nemet. Nem is az útvonaltól féltünk, hiszen ismerik, mint a tenyerüket, hanem a váratlan eseményektől, balesettől, meg attól, hogy veszélyes hely is lehet a Balaton. Virág még csak 13 éves! De rá kellett jönni, hihetetlenül önállóak. Nagyon jó volt hallani, hogy az utolsó szálláshelyen a házi néni azt mondta nekik: büszkék lehetnek rátok a szüleitek.

- Hajdu Mariann -