Amikor jön a nyár, szívük hazahozza őket Patakra

Sárospatak - Egy fiatal házaspár 1978-ban Svédországba „disszidált”. De hűek maradtak kedves városukhoz.

Bár közel 40 éve Svédországban él Gelb József és felesége, Mária, de szívükben mindig magyarok és sárospatakiak maradnak. Amikor csak tehetik, hazautaznak, és mint mondják, ez a kétlaki élet boldoggá teszi őket. Az elmúlt héten rendezték meg a III. Sárospataki Kötődésűek Találkozóját, amelyen természetesen a Gelb házaspár is részt vett, hiszen József a rendezvény ötletgazdája. Több mint 70-en jöttek haza a pataki találkozóra, és kulturális programok, hajókázás, vidám, zenés vacsorák vártak rájuk.

Nem jöhettek

József elmeséli, hogy 1978-ban költöztek Svédországba kislányukkal a jobb megélhetés reményében. Előtte tanár volt, kis falvakban tanított, Makkoshotykán, Karcsán és Ricsén. Akkor persze még nem volt olyan könnyű áttelepülni, mint manapság, de mivel látták, hogy két tanári fizetésből nem lehet megélni, gondoltak egyet és elindultak.

Utána 5 évig és egy hónapig nem utazhattak haza, az borzasztó volt, fogalmaz, mert úgy érezték, mintha börtönben lennének, de azután, amikor csak kaptak egy kis szabadságot, rögtön jöttek. József Svédországban egy buszvállalatnál diszpécser lett, ma már nyugdíjas, a felesége tanár, ma is tanít egy stockholmi középiskolában.

– Az mindig meghatározta az életemet, hogy sárospataki vagyok. Hiszen Sárospatak iskolaváros volt több 100 évvel visszamenőleg. Attól, hogy Svédországban élünk, mindent tudunk Patakról és Magyarországról. Van Duna tévénk és internetünk, egyszóval mindig magyarok és sárospatakiak maradunk – fogalmazott József. Mária hozzáteszi, nem bánták meg fiatalkori döntésüket.

Bár sokat kellett tanulnia, hogy kiválóan beszélje a svéd, majd az angol nyelvet. A svéd a munkavállalási engedélyhez kellett, az angol pedig az egyetemi továbbtanuláshoz. Véleménye szerint, ha az ember többre vágyik, azért tenni is kell valamit. Ő pedig, amíg mások tévéztek vagy szórakozni mentek, szótárazott és fordított.

Majd elmeséli azt is, milyenek a svéd iskolák.

– Ott az iskola első éveiben nem kapnak osztályzatot a gyerekek, mert az a fontos, hogy felkeltsük az érdeklődésüket a tanulás iránt. Középiskola végén nincs érettségi, a diákok mégis kiválóan teljesítenek az egyetemen. Én nagyon szeretek ott tanítani, és nem tudom, Magyarországon miért ragaszkodnak annyira a poroszos módszerekhez – jegyzi meg. Hozzáteszi: Sárospatakot is nagyon szereti, minden nyarukat itt töltik.

- Hegyi Erika -