„Én, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a könyvet”

Miskolc, London - Nyitray Györgynek a második kötete jelent meg. Az első Irakban, a második Londonban játszódik.

Ötmillió perc – a fátyolon túl. Ez a címe Nyitray György regényének, amelynek könyvbemutatóját – hatalmas érdeklődés mellett – nemrégiben tartották Mályiban. A történet egy Londonban élő fiatalemberről szól, és hamarosan megtudjuk, az „ötmillió perc” már nem is az első, hanem a második kötete az egyébként tíz éve Londonban élő fiatalembernek.

„Évekig kavargott bennem”

Az első kötet a Szállító zászlóalj című.

– Egy háborús kalandregény – mondja György, amikor Londonba való visszautazása után megkeressük. – Az iraki magyar katonák történetét mutatja be 2003–2004-ben. A valóságot meséli el, ami megtörtént a honvédekkel Bagdadtól délre. Személyes tapasztalatokon nyugszik, de nem önéletrajz. 23 éves voltam, amikor megjártam a Közel-Keletet, és mintegy nyolc évvel később, amikor nekiültem leírni a látott dolgokat és az érzéseket, már átrendeződött bennem minden. A háború, amit addig csak a tévében láttam, az emberi történetek, a barátság, saját magam változása évekig kavargott bennem. Ennek nyitottam kaput az első könyvemmel.

Tudta, hogy megírja

Megtudjuk, fél évig szolgált Irakban. 2003 márciusában, amikor az USA lerohanta Irakot, már két éve teljesített szolgálatot Tatán a Magyar Honvédség 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál. Májusban lehetett jelentkezni, amikor az országgyűlés megszavazta, hogy a békemisszió részeként Magyarország is küld katonákat Irakba. Augusztus végén már a tartalék állományba kapott beosztást a jövő év februári utazással.

– Bevallom, nem volt semmiféle politikai indíttatásunk, nem úgy éreztük, hogy európai keresztes hadjáratot indítunk a terrorizmus ellen, csakis a pénz motivált bennünket. Tudtuk, hogy a fél év alatt több mint 10 ezer eurót keresünk, egy lakás árát – jegyzi meg. Kérdezzük, voltak-e éles helyzetek. Megjegyzi, „várható volt, hogy előbb-utóbb betalál valami.” Barátja volt az a fiatalember, aki egy konvojban életét vesztette (sokat cikkeztek akkor róla az újságok), egy másikuk a fél szemére vakult meg egy repesztől.

– Mielőtt kiutaztam volna, már tudtam, hogy egyszer meg fogom írni az ott történteket – mondja. – A harcok szüneteiben fényképek készültek. Az egyik mellé ezt írtam: Miskolc-Tata-Al Hillah. A barátaim kérdezték, hogy miért, én pedig azt válaszoltam nekik: ez egyszer egy könyv borítója lesz… Nem hitték, ám a sors és a kiadóm is így akarta.

„Vért izzadtam”

Mindig is szerette a jó történeteket hallgatni és mesélni egyaránt. Mesélni a nagyapjától tanult. Már kamaszként volt egy zöld, félkemény borítású jegyzetfüzete, amibe a környezete „aranyköpéseit” írta. Az iraki magyar katonák történetét terápia szinten írta ki magából. Az akkori barátnője gondolt egyet, és elküldte néhány kiadónak a kéziratot, de még csak nem is válaszoltak rá. Ekkor vette ő maga kezébe a sorsát, beírta az internetes keresőbe a könyvkiadó szót, és megkereste az elsőt, amit feladott: Álomgyár kiadó. Regisztrált.

– A kiadó tulajdonosa, Gönczi Péter hamarosan megkeresett. Hétfő délután történt ez, kedd délben már szerződést kaptam azzal a megjegyzéssel: kezdő író vagy, lesz még veled munka… Nem gondoltam, hogy ennyi. Köszönet Soós Tibor szerkesztőnek. Vért izzadtam, mire kialakult a végleges, szerintem a legjobb forma, 12-szeri átszerkesztés után ment be a nyomdába. A következő kötet azonban teljesen másról szól.

Fejlődéstörténet

Ekkor már kinn élt Londonban, úgy fogalmaz, „önkéntes száműzetés, ez az ára az álmaimnak. Ha otthon dolgoznék egy pizzériában havi 120-ért, napi 12 órát, se kedvem, se energiám nem lenne írni.” Vendéglátóipari végzettsége van, másfél éve konyhafőnök-helyettes a Brit Királyi Légierő Klubjában, közel a Buckingham-palotához. A második kötete bemutatója volt Mályiban.

– Egyfajta fejlődéstörténet. Magyarországon szinte kilátástalan a helyzet, próbájuk meg külföldet! Miért éppen Anglia? Ott vannak ismerősök, de az ismeretlen csapdák, buktatók is. A könyv karakterein, és a sztori folyamán szinte mindenki magára ismerhet, aki töltött már a szigeten hosszabb-rövidebb időt – beszél a regényről. És megtudjuk, már készül a folytatás, amelynek ugyanaz a főszereplője, mint az elsőnek, Ernye, de ez már egy thriller lesz. Már megvan a megjelenés időpontja, november, augusztusra kell leadnia a kéziratot.

– Folytatom a Szállító zászlóaljat is az előző kötetben megismert karakterekkel, az lesz a negyedik könyvem. Aztán majd meglátjuk. Ötlet még van, de nem erőltetem, kedvtelésből szeretnék írni, nem azért, mert muszáj.

Egyébként másfél évet adott magának, utána haza szeretne költözni. Vagy Sajóbábonyba – édesapja onnan származik, bár ő maga Miskolcon született, majd Mályiban nőtt fel –, vagy a Tisza mellé, ahol egy telkük van. Tervei szerint egy faházat építene ott, oda vonulna vissza. Dolgozna, és mellette írna.

- Hajdu Mariann -

Részlet Nyitray György Szállító zászlóalj című kötete fülszövegéből

„Először futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erdőben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekvőtámaszt.

(...) Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel. (...) De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel később a háború után, emlékeidtől verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. (...)

Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének tőled a lövészárokban. (...) Évek után rádöbbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. Én, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a könyvet. (...) ”