Föld Napja

Az első Föld Napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Húsz évvel később Denis Hayes és barátai, az ökológiai válság jeleit látva kezdeményezték, hogy a közös felelősségre hívják fel a figyelmet. F. Nagy Zsuzsanna írása.

Legalább ezen a napon vegyük a fáradtságot és mérlegeljük szokásaink ökológiai lábnyomát!"

47 év telt el… Hozott-e változást gondolkodásunkban az a hihetetlen mennyiségű ismeret, melyet világszerte felhalmoztak tudósaink? A csapból is a klímaváltozás következményeire való intelmek folynak évtizedek óta. Folyamatosan születnek a nemzetközi egyezmények, végrehajtásuk azonban majd minden esetben kudarcos.

Pro és kontra érvek bizonytalanítják el a politikusokat, a laikus olvasókat egyaránt. Valójában majd a történelmi távlat igazolja, mennyire az emberi vagy mennyire földtörténeti folyamatok okozzák napjaink kritikus anomáliáit. Azonban mindkét esetben szükség lenne a felelős gondolkodásra és cselekvésre, hiszen akár ezért, akár azért, de tudomásul kell vennünk, hogy alkalmazkodnunk kell a gyakori szélsőséges helyzetekhez. Talán ha komolyan vennénk, akkor javulna a környezet állapota. Nem lenne gond az édesvízkészletekkel, nem lennének úszó hulladékszigetek az óceánokon, nem csökkenne drasztikusan a faji sokszínűség a Földnek szinte minden szegletében, nem szenvednénk egyre több, eddig ismeretlen „civilizációs” betegség miatt.

Mozdít-e cselekvésre, hogy egyre sűrűbben szembesülünk extrém időjárási helyzetekkel, akár az elmúlt napokra, hónapokra tekintünk vissza? Hányan lehetnek azok, akik a közös felelősségre való tekintettel, vagy éppen családjuk jövője érdekében képesek lemondani bármiről is? Érdemes, változhat ettől bármi is? Sokan teszik fel ezt a kérdést, és a legtöbben a kényelmesebb álláspontra helyezkednek: egyénként úgysem tehetek semmit.

Talán a Föld Napja alkalmat adhatna arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk ezekre a kérdésekre. Mérlegeljük a nehezen értelmezhető információáradatban azt, hogy saját életvezetésünk, fogyasztói szokásaink, döntéseink hozzájárulnak-e egy fenntarthatóbb jövőhöz vagy sem. Egyszerű kérdések ezek:

Biztos, hogy százféle vegyi anyag szükséges a lakás tisztán tartásához, kozmetikai igényeink kielégítésére, vagy néhány, az „idő által már kipróbált” kémiai anyagban megbízunk, melyek garantáltan kisebb egészségi kockázatot rejtenek magukban.

Biztos, hogy a kókuszzsírral, pálmaolajjal készült élelmiszerek jobb táplálékok és kisebb környezeti hatással előállított termékek, mint a házi zsír, vaj vagy a helyi termelők egyéb árui?

Biztos, hogy látni kell mindenkinek az Eiffel tornyot, az afrikai piramisokat vagy a világörökségeket? Vagy helyben is találunk egyedülálló kulturális, természeti, történelmi értékeket?

A környezetvédelemben a legnagyobb gondot az jelenti, hogy szokásainkba épültek be látszólag lényegtelennek tűnő apróságok, automatizmusok, s ezt már észre sem vesszük. Legalább ezen a napon vegyük a fáradtságot és mérlegeljük szokásaink ökológiai lábnyomát! Megéri, hiszen kiderülhet, hogy szülőhelyünk számos természeti, kulturális értéke, helyi termékeink ízvilága, vetekedik az eddig megszokottakkal. Ráadásul választásukkal jelentősen hozzájárulhatunk élhetőbb környezetünk kialakításához is, azaz megtettük, amit egyéni szinten megtehettünk.

- F. Nagy Zsuzsanna, az Ökológiai Intézet Alapítvány munkatársa -