Számozott utcák - Végső terv: a teljes elbontás

Miskolc - A város folytatja a nyomortelep-felszámolást, a cigány önkormányzat szerint ez csak erődemonstráció.

„A Tizenegyedik utca házai félig elbontva. A téglahalmokból csak a kémények merednek az ég felé, mint a síremlékek” – ezt írtuk februárban. Ma már mondhatjuk, kémények sem maradtak, az önkormányzat ugyanis hétfőre meghirdette a nyomortelep-felszámolás folytatását. Ez azt jelenti, hogy a Kilencedik, Tizedik és Tizenegyedik utcában a hónapokkal ezelőtt már félig elbontott házakat végleg ledózerolják. Erre az eseményre még pénteken kaptunk meghívót egy közlemény kíséretében. Ez sok konkrétummal nem szolgált, inkább a száraz tényekre korlátozódott: a számozott utcai 270 lakásból eddig 29-et teljesen elbontottak, most újabb 80 romos lakás felszámolása kezdődik. Az is kiderült: a számozott utcák teljes területe mintegy 117 300 négyzetméter, a mostani bontási munkák ennek csaknem egyharmadát érintik.

Senki sincs az utcán, senki sincs a híd alatt. Hubay György

A hétfői bontásnál jelen volt Hubay György, az önkormányzat Rendészeti Bizottságának elnöke, aki az előzményekről is beszélt, hangsúlyozva, a városvezetés 2014-ben hirdette meg nyomortelep-felszámolási programját, amelyet később 35 ezer miskolci támogató aláírása is hitelesített az önkormányzat számára. Azóta – ismertette – 98 épületet bontottak el városszerte, például az Álmos utcán, a Béke szállón, a Szondi telepen és a Hideg-soron.

Elvihették, ami jó

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a számozott utcai romeltakarítást miért csak most kezdték meg, hiszen a lakók már régen kiköltöztek a nyolcvan lakásból, a félig elbontott épületek pedig hónapokig üresen álltak. Arról nem beszélve, hogy többen jelezték lapunknak, a romos házak életveszélyesek. Hubay Györgytől megtudtuk, direkt hagyta úgy a város a területet, azért, hogy akinek szüksége van építési anyagra, téglára, gerendára, vagy ami még használható, kiválogathatja, elviheti azokat.

Persze kíváncsiak voltunk arra is, az önkormányzatnak van-e arról tudomása, hogy hova költöztek a számozott utcaiak. Az elnök válaszában elmondta, akiknek nem volt bérletidíj-, közüzemi tartozásuk, azok cserelakást kaptak, másokkal pedig a Máltai Szeretetszolgálat tárgyalt. Hozzátette: „Senki sincs az utcán, senki sincs a híd alatt.”

Megosztottuk az elnökkel azt az információnkat, hogy sok számozott utcai család költözött a Szarkahegyre, Lyukóvölgybe, de még Pingyomra is. Ezeken a területeken élők pedig arra panaszkodnak, a nyomortelepeken tartozást felhalmozó családok máshol, például a Szarkahegyen sem fizetnek. Ezért mára más városrészeken is több millió forintos tartozást sikerült felhalmozniuk, megnehezítve ezzel a már ott lakók életét. Erről is kérdeztük az elnököt, aki kijelentette, a városvezetés előtt ismert a probléma, és tudják, gyorsan megoldást kell találniuk. „Tisztes miskolciak, egykori gyári munkások élnek a Szarkahegyen, és az ő életüket is megkeseríti néhány család, ezért azon vagyunk, hogy minél előbb megoldjuk ezt a problémát” – fogalmazott.

Hubay Györgytől azt is megtudtuk, az ütemterv szerint halad majd a számozott utcai családok elhelyezése, kiköltöztetése. A végső terv az, hogy a területet teljesen elbontják – tette hozzá.

Erődemonstráció?

A hétfői bontáson Váradi Gábor, a miskolci cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is jelen volt, aki szerint ez csupán erődemonstráció az önkormányzat részéről.

„Három hónapja itt már csak romok vannak, a még itt élők napi szinten fenyegetve érzik magukat, hiszen nem tudják, mikor kell menniük. A korábban kiköltöztetett családok Kanadába vagy Lyukóba, esetleg más külterületi részekre mentek. A nyomoruk azonban nem szűnt meg, hiszen nagy részük az infrastruktúrától teljesen elzárt részekre költözött” – jelentette ki Váradi Gábor.

- N. Szántó Rita -