Színek

Szeretem a fehéret, a hó színét, amikor még olyan igazi. Nem azt, ami még most is feltűnik itt-ott, mocskosan, koszosan, latyakosan. A fehér az szép, ráadásul nekem nyáron praktikus viselet, sok pólóm van, mert az nem szívja be – mondjuk egy egészséges kánikulai, UV-sugárzásban tobzódó napon – a Nap melegét. Pásztor Attila írása.

Erre még várnom kell, de bízom benne, hogy lesz olyan igazi tavaszunk is, nem egyből ugrunk fejest a plusz 30-ba, hanem úgy szépen lassan. Mint egy német orvosos filmben, amikor a főhős az erkélyén könyökölve vizslatja a tavaszi rét minden színében pompázó, a háza körül elterülő rétet egy szokásos életmentés után. Eszembe is jutott, hogy a virágos kertet még rendbe kellene rakni, kicsit túlburjánzott ősszel, szerintem még egy botanikus is elveszett volna a sokféleségében.

Örököltem sok szobanövényt is, nem értek hozzá, de locsolni igen jól tudom, meg ha úgy adódik ritkítom is. Mind túlélte eddig. Csak egy bajom van, hogy nem nagyon virágosak, de a hibiszkuszom kárpótol. Azt mondják a hozzáértők, nálam igen jól érzi magát, virágzik is bőven.

Szóval én bírom a telet, de várom már a tavaszt, a színeit, illatait. Jobb úgy indulni, még munkába is.

Pásztor Attila