Sok érzés, emlék, barát köti Miskolchoz Demjén Rózsit

Miskolc - Karácsony előtt egy nappal a miskolci Generali Arénában ad koncertet Demjén Ferenc.

Miskolcon született, de nagyon fiatalon elkerült Budapestre. Ennek ellenére vallja, amikor a városban koncertezik, olyan, mintha hazajönne.

Igazából a földijeimnek játszom, mintha hazamennék.” Demjén Ferenc

Miskolctapolcát, Lillafüredet nem felejti, itt szerette meg a természetet, s azóta is szenvedélyesen kötődik a vidékhez, a vidéki élethez. A jubileumi, miskolci Demjén 70 koncert előtt Demjén Ferenccel beszélgettünk.

Mennyire kötődik Miskolchoz?

Demjén Ferenc: Itt születtem, Diósgyőrben élt a családom, édesapám a Vasgyárban dolgozott. Sokáig nem laktunk itt, hiszen 4–5 éves lehettem, amikor Budapestre költöztünk. De a családi elbeszélések szerint hosszú ideig visszasírtam a diósgyőri fákat, kerteket, nem bírtam a fővárosi betonrengeteget. Ez később sem változott, mai napig a vidéki házamban érzem jól magam, közel a természethez, szabadon.

Más érzés Miskolcon koncertezni?

Demjén Ferenc: Igen, mindig fantasztikus érzés. Igazából a földijeimnek játszom, majdnem mintha hazamennék. Szeretem a várost, a környéket is, Miskolctapolcát, Lillafüredet. A Diósgyőri várban mindig élmény volt koncertezni… A miskolci strandon tanultam meg úszni, hiszen sok nyarat töltöttem a rokonaimnál… Hogy is mondjam, sok érzés, emlék, barát köt a városhoz.

Ha már a barátokat említette, akkor, ha jól tudom, egyik ezek közül Barkóczi István, a Fux Zrt. vezérigazgatója. Miskolci koncertjét is úgy hirdetik, hogy a 25 éves Fux bemutatja…

Demjén Ferenc: Igen. Istvánnal több mint tízéves a barátságunk, egyik koncertem után mutattak be minket egymásnak, majd többször is meghívott a boros pincéjébe, ahol sokat és jókat beszélgettünk. Rajta keresztül is sok minden köt a városhoz.

Mit jelent egy hetvenéves születésnapi koncert: szívhez szóló nosztalgiabuli, különleges élmény?

Demjén Ferenc: Nem szeretek nosztalgiázni. A hétköznapokban fel sem tűnnek a számok, nem figyelek erre, de egyszer csak eljön a hetven…Ez egy kerek évforduló, fiatalon nem gondoltam volna, hogy hetvenévesen még a színpadon leszek és koncertezni fogok. Az azonban nagyon jó érzés, hogy mégis így alakult, hogy egészségben megélhettem ezeket a sikereket.

Mit szól hozzá, hogy szinte minden tehetségkutatóban egészen biztosan hozzányúl valaki egy Demjén-számhoz, több-kevesebb sikerrel…

Demjén Ferenc: Igen, több -kevesebb sikerrel, de nem bánom, tovább élnek ezek a slágerek. Persze van, aki szörnyen dolgozza fel, de ez ellen nem sokat tehetek, nem nézem ezeket a tehetségkutatókat, így nem is zavar.

Rossz véleménye van ezekről a műsorokról?

Demjén Ferenc: Azt gondolom, ez a gyerekek becsapása, igazából egy showműsor, ahol megtanítják a szereplőkkel a dalokat. Igazából nagyon várok egy egyéni hangot, egyéni hozzáállást, olyan tehetséget, akire felkapom a fejem, de még nem történt meg.

Milyen érzés élő klasszikusnak lenni, hiszen az ikonikus Demjén-számokat minden korosztály ismeri?

Demjén Ferenc: Természetesen jó érzés, bár vannak árnyoldalak is, hiszen az üres bulvár­újságok néha megpróbálnak kikezdeni. De a koncertplakáton az én nevem van, aki engem akar, eljön, meghallgat. Rám és a zenémre kíváncsi.

Ha nincs koncert, hogyan pihen, hogyan telnek a hétköznapok?

Demjén Ferenc: Vagy koncertezem, vagy koncertre készülök. Vidéken élek, a természet közepén, függetlenül mindenkitől. Nincsenek szomszédaim, így nem zavarom őket, ők sem engem. A barátaimmal tudom kipihenni magam. A környezet, ahol élek, olyan, mint egy szanatórium. Koncertezni Budapestről indulok, de a vidéki házba térek vissza, ott pihenek. Régebben lovagoltam is, de nyáron eltörtem a karom, emiatt most nem ülök lóra. De a lovaim megvannak, meg sok állatom: négy pulim, két macskám, ők jól élnek nálam.

- N. Szántó Rita -

Névjegy: Demjén Ferenc

Miskolc, (1946. december 21. –) Kossuth-díjas magyar énekes, dalszövegíró és basszusgitáros.

1964-ben alapította testvérével, Demjén Istvánnal a Számum együttest, ahonnan 1966-ban a Dogsba léptek át, majd a Liversing tagjai lettek. 1968-ban a Meteor együttesben énekelt, 1969-ben Radics Béla zenekarának, a Sakk-Mattnak lett az énekese. 1970-ben játszott Radics új zenekarában, a Tűzkerékben is.

1970-ben találkozott Bergendy Istvánnal, aki meghívta saját együttesébe. Szövegíróként a Jöjj vissza, vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek.

1977 őszén megalakította a V’Moto-Rock együttest. 1977 és 1983 között Katona Klári, Sztevanovity Zorán, Zalatnay Sarolta, Szűcs Judit és Kovács Kati lemezein működött közre. A rendszerváltást követően szólókarrierbe kezdett, és azóta szinte évente új nagylemezt jelentetett meg.

Esőnapnak köszönhetik

– Demjén Rózsi 15 éves koromtól a kedvencem – kezdte Barkóczi István, a Fux Zrt. vezérigazgatója. – Az egyik osztálytársamnál voltunk egy buliban, amikor feltett egy bakelitlemezt, és megszólalt a De nehéz az iskola táska című dal. Azóta rajongom a zenéjéért, a szövegeiről nem is beszélve.

„Tizenkét évvel ezelőtt pedig úgy hozta a szerencsém, hogy találkozhattam Rózsival, és barátok lettünk. A Diósgyőri Várban volt fellépése, de esőnap volt, így a szervezők megkérdezték, a City Hotelben van-e hely, aludhatna-e ott Demjén Ferenc és a zenekara. Örömmel igent mondtam.

Meghívtam a borospincémbe, ott vacsoráztunk, beszélgettünk, másnap pedig a Fux-ba is ellátogatott. Azóta tart a barátságunk, így nem is volt kérdés, hogy ha a gyár negyedszázados, akkor egy Demjén-koncerttel ünnepeljünk” – tette még hozzá a Fux Zrt. vezérigazgatója.