2016.11.22. 07:47

Szavazzuk ki Esztert a sarkvidékre!

Miskolc - A miskolci édesanya szavazatokat gyűjt, hogy valóra válthassa álmát. Sarkvidéki túrára készül.

„Gyerekkorom óta nagy álmom, hogy kutyaszánt hajtsak. Ez most a ti segítségetekkel valóra válhat” – írja Facebook-bejegyzésében Szigetvári Eszter. Nem kér mást ismerőseitől, csak egy-egy szavazatot, hogy áprilisban ő képviselhesse hazánkat egy norvégiai versenyen. Jelen állás szerint – hétfő délelőtt – 1700 fölött van a voksainak száma, de ez egyelőre csak a második helyre elegendő. Aki a hazai listát vezeti, annak egyelőre közel félezerrel több szavazata van. Ezért is buzdít mindenkit szavazásra a miskolci édesanya.

– Gyerekkoromban olvastam Jack London egyik könyvében egy szánhúzó versenyről – mesélte Eszter. – Azóta minden vágyam, hogy egyszer én is kipróbálhassam. A leghíresebb ilyen verseny az alaszkai Iditarod, igazi emberpróbáló megmérettetés.

A versenyzőknek 8–15 nap alatt, egyedül kell megtenniük az 1688 kilométeres távot. Kizárólag a szánt húzó kutyákra vannak utalva, ha ugyanis leesnek a szánról, az állatok nem biztos hogy észreveszik, hogy elhagyták a hajtót, ők csak mennek tovább… Ezért élet-halál kérdése egy ilyen verseny, sajnos már haláleset is történt. Jövő márciusban először egy magyar versenyző is részt vesz a versenyen, ő most is Alaszkában van, kisebb versenyeken készül fel a nagy távra.

Amatőröknek szól

Eszter nem ezen a versenyen szeretne indulni, illetve igen, de azt érzi, az ő korában – 38 évesen – ez már elérhetetlen álom. Ami viszont elérhető, az az egyik sportruházati cég által meghirdetett életre szóló kaland, amit kimondottan amatőröknek írtak ki. Ezen most először indulhat hazai versenyző. Összesen 12 ország nevezhetett, és mindegyikből a legtöbb szavazatot kapott induló kerülhet be, illetve a cég választ még egyet, aki részt vehet a sarkvidéki kalandban.

„Ez egy négynapos túra, 330 kilométeres távval, ami áprilisban indul. Nem egyedül, hanem csoportosan, profi hajtókkal vágunk neki az útnak. Megtanítják nekünk, hogy kell kutyaszánt hajtani, a kutyákról gondoskodni, hogyan lehet túlélni a sarkvidéken, hogyan gyújtsunk tűzet, hogyan építsünk iglót, és hogyan tudunk kint aludni a szabadban” – sorolta Eszter.

Megjósolták neki

– Nyáron volt a 20 éves érettségi találkozóm, ahol előkerültek az érettségi környékén írt levelek, amikben próbáltuk megjósolni, kiből mi lesz – mondta Eszter. – Meglepő volt, amikor az enyémre került sor, abban az állt: szánhúzóversenyző. Ez egyelőre még várat magára, de talán most, a pályázatnak köszönhetően sikerülhet.

Kérdésünkre, hogy mi az, ami megfogta a szánhúzásban, Eszter elsőként a kutyák iránti szeretetét említi. De kiderül, a hétköznapokban is keresi a kihívásokat, próbálgatja a határait, többször indult már a Spartan Race versenyeken is.

„Egyszer már hajtottam kutyaszánt, óriási élmény volt, lenyűgözött ahogy a kutyák csaholtak, feszülten várták az indulást. Akkor megtanították nekem, hogy a kutyákat nem irányítani kell, hanem együttműködni velük.

Egy miskolci ismerősöm, aki tíz éve Norvégiában él, sokat mesélt nekem egy-egy ilyen versenyről. Leginkább a kutyákon van a hangsúly, ha a nap végén beérünk egy állomásra, az első feladata egy szánhúzónak, hogy az állatokat ellássa, megetesse, a lábukat leápolja” – fogalmazott Eszter.

Zárszóként annyit mondott: „A lányomnak is szeretném megmutatni, hogy amit igazán szeretne az ember, az valóra válhat, ha tesz az álmaiért.”