2016.11.27. 14:10
Érkezik
<strong><em>Már megint itt van a nem szeretem idő. Legalábbis engem, mint inkább aktív gyalogost és sárga busz felhasználót is rendkívül idegesít például a köd, hát még a bátrabb két, vagy négy, vagy még több keréken közlekedőket. Gondolom én. </em>Pásztor Attila írása.</strong>
Már megint itt van a nem szeretem idő. Legalábbis engem, mint inkább aktív gyalogost és sárga busz felhasználót is rendkívül idegesít például a köd, hát még a bátrabb két, vagy négy, vagy még több keréken közlekedőket. Gondolom én. Pásztor Attila írása.
Meg hát az eső sem a barátom már ilyenkor, mert az májusban ér állítólag a sok évtizedes tapasztalat szerint aranyat. Most, november végén nálam maximum vas fokozatig jutna. Illetve egy erős, nem túl szép mormogásig, amikor reggel meglátom. Aztán a naptárra tekintve nehezen hiszem el, hogy a jövő héten már december van, de mivel tény, így elfogadom, konstatálva, hogy megint elszaladt egy év.
Mondjuk ez képzavar, mert az év tuti nem tud szaladni, mert nincs neki lába. Aztán fejben felkészülök arra, ami évek óta így történik, hogy bár az utolsó hónap sem több mint 31 napos, nekem sokszor duplájának tűnik. Ilyenkor jön ki rajtam, gondolom, a sok-sok hosszú, „ebéd nélküli vasárnapnak” is titulált munkás nap, a szinte állandó hétvégi műszakok itt és otthon.
És persze menetrend szerint érkezik a Mikulás, az ajándékozás fejtörése, ami ugye szoros összefüggésben van a karácsonnyal. Nekem ez, akkor születvén még inkább kiemelt jelentőségű, mert konstatálom, hogy megint elszaladt egy év. Pedig nem is tud szaladni.
