Ünnep Miskolcon, ahogyan még soha nem volt

Miskolc - Rendhagyó megemlékezési formát választott a színház.

Igazán forradalmi volt a hangulata a Miskolci Nemzeti Színház folyosóinak hétfőn délután, hiszen többtucatnyi torokból zengett a „Mit akarunk? Szabadságot! Ruszkik haza!” ütemes ki­abálása. A Csarnokban próbált ugyanis az a színészekből és diákokból álló csapat, amely arra vállalkozott, hogy valami újszerű dolgot vigyen ki a város utcáira, és ezzel emlékezzen meg méltóképpen az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére a hatvanadik évforduló alkalmából.

Azt a hangulatot szeretnénk felidézni, ami akkor volt." Fandl Ferenc

Arról, hogy pontosan miről is van szó, Fandl Ferenc színművésszel sikerült beszélgetnünk a szusszanásnyi szünetben, aki a próba közben még karvalyként kerülgeti a diákok csapatát, vagy éppen vág közéjük a szerepe szerint, miközben instruál, zenét indít, ellenőriz.

Visszaadni a hangulatot

– Azt a hangulatot szeretnénk felidézni, ami akkor lehetett az utcákon. Kerestük, mi az a modern forma, amiben ezt el lehet helyezni. A flashmob kicsit hasonlít arra az érzésre: az emberek tudták, hogy valami van, valami történik, de még nem tudták pontosan, hogy mi, és mi lesz a folytatása – magyarázza Fandl Ferenc.

Információkat kerestek a miskolci eseményekről, abból indult ki a koncepció, hogy olyasmit dolgozzanak fel, ami megtörténhetett vagy megtörténhetett volna. Ebben segítségükre volt Kiss József, aki a Miskolc 1956 című könyv szerzője, szerkesztője.

– Sok történetet nem is feltétlenül pontosan használtunk fel, sok fiktív szöveg is van a jelenetekben, de ezek mégis olyanok, amik gyakorlatilag megeshettek volna így is. A hangulatokat kerestük, hol, milyen csoportok, milyen gondokkal küzdve tudták átvészelni vagy megélni ezt az időszakot. Az eseménysor kirobbanása is diákokhoz köthető, így diákokra épülnek a jelenetek is, a legegyszerűbb forma éppen ezért az, ami az ő körükben is népszerű, a flashmob – teszi hozzá Fand Ferenc.

Sényi Fannival, aki író, és szerkesztőként működik közre, nyáron indult meg a munka. Bár flasmobbal készülnek, mégis hatvanoldalas színdarab lett belőle. Szeptember elején kérték a középiskolákat, tegyék közzé felhívásukat, amiben diákokat keresnek az előadáshoz. Szeptember közepére összeállt a „társulat”, méghozzá nem is akárhogy, ugyanis a város szinte minden középiskolájából van legalább egy szereplője az ünnepi előadásnak. Két hete pedig már napi rendszerességűek a próbák.

Ahogy Fandl Ferenc mondja, óriási dolog, hogy az iskolai elfoglaltságaik mellett a fiatalok feláldozzák az idejüket, ezért kéri is a pedagógusokat, hogy a számonkérésen enyhítsenek most számukra.

– Rengeteget dolgoznak a szabadidejüket nem sajnálva, méghozzá nagyszerűen. Rendhagyó megemlékezési forma ez, Miskolcon ilyen még biztosan nem volt. A diákok nagyon lelkesen és intenzíven vesznek részt benne, és sokat tesz hozzá az ő elhivatottságuk. Nagyon élvezem velük a munkát.

Nagyon várják

Az ünnepi előadás egyik szereplője Papp M. Bori, a Berzeviczy Gergely Szakgimnázium tanulója. Egyébként is dolgozik együtt Fandl Ferenccel egy csoportban, így azonnal jelentkezett a felhívásra.

– Az 1956-os eseményekről annyit tudtam korábban, amit az iskolában tanultunk, de most a próbák előtt részletesen utánaolvastam, utánakérdeztem a családban. Nagyon várom a bemutatót, kíváncsi vagyok, a közönség mit szól majd hozzá, hiszen tulajdonképpen rekonstruáljuk az akkori eseményeket, és így tudunk megemlékezni a hatvanadik évfordulón – mondja Bori, aki nagyon élvezi ezt a munkát.

Szintén nagyon jól érzi magát a próbákon Eperjesi Áron, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanulója.

– Kaptam a lehetőségen, mert nem mindennap adódik ilyen. Egy olyan flashmobot viszünk ki az utcára, ami nem zenejellegű, mint általában. Nem is találkoztam ilyennel, hogy színjátékalapra készült volna, nagyon megtetszett az ötlet – mondja Áron. Mivel az anyukája magyartanár, így sokat jár színházba, kiállításokra, így ezeknek is köszönhetően, saját bevallása szerint, viszonylag tájékozott az ’56-os eseményekről.

– Nagyon sokat beszélgettünk a próbafolyamat elején a srácokkal, és nagyon pontosan tudják és szeretik átérezni azt, ami akkor történhetett. Azt látom, hogy egyre inkább magukénak tekintik ezeket az érzéseket, és remélem, hogy méltó módon tudnak ők is emlékezni majd minden évben a forradalomról, hiszen így egy kicsit ők is a részesei lesznek – jegyezte meg Fandl Ferenc.

A flashmobot október 23-án 10 órától láthatja a miskolci közönség. Öt különböző helyszínen jelenik meg öt életkép. Az első a Zenepalotánál, a Bartók Béla téren, majd innen indulnak a további helyszínekre. Ezek a Centrum Áruház előtti villamosmegálló, a Helynekem Söröző, a Petőfi tér, a Kandia köz, és végül a színház előtt fejeződik be a rendhagyó megemlékezés a Déryné kertben, Nagy Attila szobránál. Nem véletlenül, ugyanis az 1956. októberi történések emblematikus figurája volt Nagy Attila színész, az ő szemüvegén, szűrőjén keresztül látjuk majd az eseményeket, így állították össze a jeleneteket.

A produkcióban, a több mint hatvan diák mellett, a színház több színésze is részt vesz. A fiatalkori Nagy Attilát Farkas Sándor személyesíti meg, míg az idősebb korit Salat Lehel. De a teljesség igénye nélkül részt vesz a flashmobban Kokics Péter, Osváth Tibor, Seres Ildikó és Szegedi Dezső, míg Hegedűs Richárd, Varga Andrea és Molnár Róbert énekel majd. Jelentős szerepet kapnak ugyanis az ötvenes évek dalai, amelyek akkor voltak slágerek, akkor szóltak a rádióban. Ezek erősítik az akkori hangulat megjelenését.

Horváth Imre