„Mindegy, hogy öt vagy ötvenezer néző…”

Miskolc - Úgy fest, leforgatják a Roncsfilm második részét: az „ősfilmben” mások mellett Badár Sándor is szerepelt. Interjú: Badár Sándorral.

A közelmúltban telt házas Duma Jamen lépett fel Miskolcon Badár Sándor, ahol Aranyosi Péter és Dombóvári István voltak a társai. Az előadás előtt beszélgettünk a Karinthy-gyűrűs magyar színésszel, humoristával.

Ez a miskolci helyszín kellemes, jó hangulatú, erős a sugárzása." Badár Sándor

Ön ifj. Halász Jenőt formálta meg az 1992-es Roncsfilmben, ami azóta kultuszfilmmé vált. Szomjas György, úgy tűnik, leforgatja a Roncsfilm 2-t. Benne lesz?

Badár Sándor: Szívesen benne lennék! Új információm ezzel kapcsolatban, hogy egyelőre a Roncsfilm 2 pénzre vár, mert nehezen nyílnak meg azok a bizonyos csatornák. Lesz egy Roncs­film 2 előfilm, amiben már részt vesznek azok, akik az első részben szerepeltek. Ez nem egy egész estés játékfilm lesz, hanem egy kicsit furcsa underground, úgynevezett dumafilm. Ezt a dumafilmet leforgatjuk kisebb költségvetéssel, és ennek a bevételéből indul majd el a nagy sztori.

Régi barátjával, harcostársával, Szőke Andrással mi a helyzet?

Badár Sándor: Szőke Bandi ugyanúgy dolgozik, mint mi: szerte az országban. A közönség részéről a hallgatás akkor kezdődött, amikor az a bizonyos válság betört Magyarországra is. A válság sok mindenkit elszakított a másiktól. Olyanokat is, akik párban szerepeltek. A cégek például nyögvenyelősebben tudják kifizetni a gázsit és ezért úgynevezett egyéni, vagy ha úgy tetszik, magánharcosok lettünk. Igazi szamurájokká váltunk, de néha van lehetőségünk együtt lennünk, teszem azt óriáscégek főzőprogramjain, hiszen ebben Bandi is szívesen vesz részt. Ő is csinálja a maga stand upjait a megfelelő helyeken és persze éli a civil életét.

Szamurájokat említett, ám önről kevesen tudják, de a japán harcművészetekben is jártas.

Badár Sándor: Aki kíváncsi minderre, az mindenképpen olvassa el Jappán című könyvemet. Igen, két p-vel, mert múlt időben van. De valóban! Annak idején – valamikor régen –, egészen pontosan 1981-ben elkezdtem karatézni. A kyokushin karatét kezdtem el űzni itthon, ám kicsit viszontagságos volt az eleje, hiszen ahogy a magyar stand upot, úgy a kyokushin karatét sem ismerte senki a ’80-as évek elején. Shihan Furkó Kálmán –, akit nagyon sokan ismernek – is akkor még „csak” néhány danos volt, ám már akkor is rettenetesen nagy ember volt. Nagy elánnal kezdtünk neki, szerettem.

Kiskocsma, falunap vagy ilyen szép színházterem, mint a miskolci Művészetek Háza?

Badár Sándor: Mindegy, hogy öt vagy ötvenezer néző, mert ugyanolyan nehéz. De azt nagyon kedvelem, amikor sokan vannak, mint most. Ráadásul ez a miskolci helyszín kellemes, jó hangulatú, erős a sugárzása.

Nehéz a „jam műfaj”? Az, amikor hárman vannak a színpadon?

Badár Sándor: A másik két exhibicionista emberrel van egy harmadik. Ennyi!

Juhász-Léhi István

Névjegy