Svájciak hozták és szerelték a játszóteret Bereten

Beret - A svájci alapítványon keresztül 16 és 20 közötti fiatalok gyűjtöttek össze közel 1,5 millió forintot a játszótérre.

Két éve kezdődött annak a szervezése, hogy most játszóteret adhatunk át – kezdte örömmel Rajz József, az Életút Alapítvány vezetője, aki nem főállásban viszi az alapítványt, hiszen zenetanár.

Évtizedek óta kapcsolatban vagyunk a Kelet-Európa Misszióval." Rajz József

– Nagyon szerettünk volna az itt élő gyermekeknek egy olyan játszóteret, ahol kitudnak kapcsolódni, mert itt a környéken semmi hasonló nincs. Semmi olyan, ahol a szabadidejüket értelmesen eltudják tölteni. Itt, Bereten van az alapítványnak egy egyházi munkája a miskolci Ámen Gyülekezettel karöltve. Hétről hétre tartanak helyi lakosok – köztük Buzsikné Gulyás Rita (lásd keretes írásunkat – a szerk.) – gyerekfoglalkozást, és ennek kapcsán indult el annak a vágya, hogy legyen játszótér. Évtizedek óta kapcsolatban vagyunk a Kelet-Európa Misszióval: hoztak már ruha- és élelmiszersegélyt is. Ők kerestek meg, hogy vagy Ukrajnába vagy Magyarországra viszi a játszóteret a svájci központ. Megpályáztuk, hál’ Istennek megnyertük.

A svájci alapítványon keresztül 16 és 20 közötti fiatalok gyűjtöttek össze közel 1,5 millió forintot arra, hogy egy játszótér épüljön Bereten, amit az elmúlt napokban ők maguk szereltek össze. Mindent ők álltak. Ezen felül az is legalább ekkora összegbe került Rajz József szerint, hogy eljöjjenek 25-en Svájcból és Bereten lakjanak. – Vasárnap érkeztek, csütörtökön indulnak haza – tudtuk meg. – De emellett 30 családnak, családonként 5 ezer forint értékben tartós élelmiszert is vásároltak, amit ki is osztottak.

A megnyitón a svájci fiatalok nevében Fabian mondta el gondolatait:

„Egy gyülekezetbe járunk Svájcba és az volt a vágyunk, hogy szükséget szenvedő embereknek segítsünk. Eljöttünk, hogy építsünk egy játszóteret a gyerekeknek. Reméljük, hogy a gyermekek és szülők ezen a helyen nem csak jól szórakoznak majd, hanem találkozhatnak Istennel is”.

Juhász-Léhi István

„Nagyon oda kell figyelni”

Buzsikné Gulyás Rita a falu szülötte és helyben, immár 6. éve szociális gondozó volt az egyik házigazda.

„Nagyon szeretem csinálni a munkám! A férjem, István 10 éve falugondnok. Józsi járt ki a gyülekezet részéről több mint 5 évig, most rám hárul mindez.” Rita elmondta azt is, hogy nem mindig könnyű, de… „A szüleim is becsületesen dolgoztak, ráadásul öten vagyunk testvérek. Mindig türelmesek voltak. Nagyon oda kell figyelni, hogy ne húzzon magával az, ami itt van a faluban.

Az, hogy sokan belenyugodtak abba, ami van, évek óta van és nem hiszik, hogy lehet jobb”.