Elhatározta, megnyeri a versenyt. Így is lett…

Sárospatak - Anna a legjobb helyesíró az országban, de matematika tagozaton tanul szeptembertől.

Száz pontból 99-et ért el Simai Anna Éva a Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási verseny országos döntőjén. A sárospataki, nyolcadikos lány egyetlen apró hibát vétett a tollbamondásban (a résztvevő szót a szövegkörnyezettől függően lehet egybe is, külön is írni, és ő tévesztett), a kitűnő eredménnyel meg is nyerte a nemzetközi versenyt. (Hat ország magyar anyanyelvű diákjai mérték össze tudásukat.)

– Hatodikban indultam először a versenyen, akkor a megyei selejtezőn negyedik lettem, hetedikben a megyeit megnyertem, az országoson a 4. helyen végeztem. Akkor határoztam el, hogy a következőt mindenképp megnyerem. Így is lett – meséli Anna. Ehhez viszont rengeteget kellett készülni. Az alap, hogy meg kellett tanulnia a teljes magyar helyesírási szabályzatot (300 szabályról van szó) az összes kivétellel, és persze alkalmazni is tudnia kellett mindet. Felkészítő tanárával, Tamásné Soltész Magdolnával rengeteget gyakoroltak, és egyetlen este sem múlhatott el tollbamondás nélkül.

Milyen kötőjel?

Kérdeztük, milyen jellegű feladatok voltak, és kiderül, fordulóról fordulóra egyre nehezebbek. Az országos versenyen volt, hogy az elkezdett szabályt kellett befejezni, volt, hogy a sok-sok szó között kellett megtalálni az elrejtett hat hibásat. Volt helyesírási totó, az egyik feladatban pedig arra voltak kíváncsiak, hogy a versenyző tudja-e a hosszú és a rövid kötőjelet helyesen használni. Muszáj megkérdeznünk, hogy lett volna-e olyan szabály, amit Anna is nehéznek talált volna.

– Az összetett szavak, például a hármas szóösszetétel helyesírása nagyon nehéz. Másképp írjuk, ha hat szótagnál hosszabb, másképp, ha rövidebb – talál valamit kis gondolkodás után.

Ezek után igazi meglepetés, amikor kiderül, hogy szeptembertől matematika tagozaton kezdi a középiskolát Miskolcon, a Herman Ottó Gimnáziumban. Csodálkozásunkra rávágja, a matematika már egész kicsi kora óta a kedvence, matekból is több versenyt nyert alsó tagozatos korában. De egyébként minden tantárgy jól megy neki, nyolc éven át kitűnő volt. A hobbi, a sportok iránt is érdeklődünk, ezekről is lelkesen beszél Anna.

– Imádok zongorázni, elsős korom óta tanulok – meséli. – Emellett szertornázom és röplabdázom, és az evezés is ott a kedvenceim között.

Átlátható, érthető

Anna sokat olvas, Leiner Laura könyveit szereti épp, de korábban végigolvasta a Harry Potter-sorozatot és Az éhezők viadala trilógiát. A nagy-nagy hobbi pedig a karkötőfonás, a barátai, rokonai nagy részét ellátta már velük.

Visszatérünk még egy kicsit a helyesírásra. Kérdezzük, van-e olyan szabály, amit esetleg megváltoztatna, ha rajta múlna, de Anna úgy látja, úgy jó a magyar helyesírás, ahogy van. Átlátható, érthető.

Kell-e az ly nekünk?

Felvetjük, sokan tovább egyszerűsítenék a magyar nyelvet, néha-néha felröppen a hír, hogy mi lenne, ha eltörölnék például az ly használatát. Anna szerint ez nem lenne jó, hiszen a hagyományokhoz ragaszkodni kell.

Megkérdezzük még, mit szól ahhoz, hogy a mai fiatalok a leveleikben rövidítenek, sokszor fittyet hányva a helyesírási szabályokra. Anna szerint nincs ezzel semmi baj. Ő maga is rövidít, ha a barátaival levelezik, bár sokukkal ellentétben az ékezeteket mindig kiteszi.

– A hibák azonban nagyon zavarnak. Az egyik – igaz, nem helyesírási – verseny után kapott oklevélen például a Munkácsy-díjas összetételt kötőjel nélkül írták – árulja el.

Ezért aztán gyorsan megkérjük, hogy olvassa el az Észak legfrissebb számának címoldalát, vajon talál-e rajta hibát. Büszkék lehetünk, mert csak egy apróság tűnt fel neki.

Mi lesz, ha nagy lesz?

Annát édesanyja, Éva is elkísérte szerkesztőségünkbe, aki nagyon büszke lányára. Mint mondja, a tanárok szerint (Anna a sárospataki református általános iskolába jár) ritka, hogy valaki a humán és a reál tantárgyakból is egyformán kiemelkedő, bár az is igaz, hogy a helyesírási érzék és a matematikai tudás nem áll messze egymástól. A tanárok szerint Annának valami olyan hivatást kellene választania, ahol mindkét képességét kamatoztatni tudja. Hogy mi lenne az, még nem tudni, de bíznak benne, hogy a Hermanban eltöltendő négy év alatt megtalálja majd az útját.

- Hajdu Mariann -