2016.05.22. 17:12
Zarándoklat a bodrogkeresztúri csodarabbi sírjához
Bodrogkeresztúr - Több ezer haszid zsidó kereste fel a bodrogkeresztúri csodarabbi sírját.
Bodrogkeresztúr - Több ezer haszid zsidó kereste fel a bodrogkeresztúri csodarabbi sírját.
Halálának idei évfordulóján ismét megpezsdült az élet Bodrogkeresztúrban. Több ezer vallásos zsidó zarándokolt el a településre, hogy tiszteletét tegye és imádkozzon Steiner Saje sírjánál.
A csodarabbi
Csodarabbi. Méltán híresült el ez a kifejezés a zsidóság körében. Sokszor hallhatunk csodás eseményekről, vallási elöljárók természetfeletti képességeiről, melyeknek többsége inkább csak amolyan önigazolásnak tűnik.
Bodrogkeresztúr – mint település – itthoni és határokon túli ismertségét nem kis mértékben zsidó múltjának, intézményeinek, haszid hagyományainak és csodarabbiként tisztelt lelki vezetőjének köszönhette.
Reb Sájele Zborón született 1851-ben, Olaszliszkán Friedmann rabbi tanítványa volt és olyannyira kiemelkedett társai közül, hogy sokan az ottani rabbiszék várományosát látták benne. Hallatlan népszerűségét puritán életmódjának, a szegények iránt érzett nagy részvétének és nem utolsósorban látnoki képességeinek köszönhette. Miután a liszkairabbi-választáson ellenfelei győzedelmeskedtek, híveivel Keresztúrra költözött.
Itt alakította ki „udvartartását”, amely mindenekelőtt a rászorultak élelmezését, felruházását és lelki vigasztalását tűzte célul maga elé. Péntek esténként tanítványaival és vendégeivel önfeledt imába, éneklésbe és táncba feledkezve ünnepelte a szombat beköszöntét. Ilyenkor több százan iparkodtak asztaláról morzsákat szerezni, amiknek gyógyító erőt tulajdonítottak.
Sáje Steiner 1925. április 23-án hunyt el. Temetése óriási esemény volt, olyannyira, hogy a határon túlról különvonatok szállították tisztelőit a temetésre, amelyen a legnagyobb haszid rabbik mondtak gyászbeszédet.
Haszidok
A haszidok viseletükben, szokásaikban büszkén vállalták a környezettől való feltűnő különbözést, szakáll- és pajeszviseletet, valamint a jiddis nyelv kizárólagos használatát a közösség belső életében.