„Fáj a fájdalom és öröm az öröm”: akkor elhiszi

Miskolc - Simon Emőke szerint vagy rossz, vagy jó rendező van.

Amikor elhiszem, hogy fáj a fájdalom és öröm az öröm, akkor jó egy alakítás – válaszolta „mitől jó egy alakítás?” kérdésünkre Simon Emőke, aki régi színházba járó. – Ebben a miskolci színházi szezonban is láttam ilyet, egyet. Nagyon érdekes volt, mert nem fűztem hozzá sok reményt. Ez a Pillantás a hídról volt Ullmann Mónikával. Egészen hihetetlen volt, ahogy még a tapsrendben is meg-megrázkódott az alakítástól a művésznő. Átélte! Azért volt némileg meglepő, mert Ullmann Mónikához nem ez volt köthető korábban, hiszen könnyedebb darabokban láthattuk. Most ez nem így volt, hanem megható és erős alakítást láthattunk.

Akkor működik

A színészből egy jó rendező kihozza a maximumot? – kérdeztük. Emőke szerint vagy rossz, vagy jó rendező van.

– Aki x éve színész és megtalálják azt a karaktert, ami jó neki, akkor működik az egész – mondta. – Számomra egyébként már az elején ki szokott derülni, hogy jó-e egy alakítás. Elég sokat járok színházba, ezért ráérzek, hogy „na, itt gáz lesz”. Ismerjük a miskolci színészeket, ezért a rendező a kakukktojás. A színész sokszor elviszi a hátán az előadást! Ez volt a helyzet a Zorbával is, ám ez az én véleményem, mert sokaknak ugyanakkor tetszett – fogalmazott Simon Emőke, akinek elmondása szerint nincsenek nagy elvárásai:

„Nem vagyunk egyformák”

– Ha sikerül egy-egy alakítás, akkor rácsodálkozok és örülök, ha pedig nem jön össze, akkor lehet valaki akármilyen sztár művész: ha nem sikerült, az nem sikerült.

A színházszerető hölgy bevallotta azt is, hogy kritikus a színházban, és sokszor a barátnője unszolására marad „félidőben”, még ha menne is.

– Nem muszáj örülni! Ami nem jó, az nem jó – tette hozzá. – Nem vagyunk egyformák, más szemmel nézzük a dolgokat.

Juhász-Léhi István

Az Év színésze legyen…

Miskolc – Arra biztatjuk olvasóinkat, a Miskolci Nemzeti Színház nézőit: döntsenek az Észak-Magyarország díjáról.