Ajándékként fogja fel, hogy kamatoztathatja szakértelmét

Budapest - A Magyar Sport Napja alkalmából a közelmúltban szakmai díjakat adtak át a Pesti Vigadóban.

Az eseményen Daragó Lászlóné, a Magyar Diáksport Szövetség tiszteletbeli alelnöke, a szövetség területi szolgáltatási osztályának vezetője Kerezsi Endre-díjat vehetett át Balog Zoltántól, az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszterétől.

Jól működik

– Ez a kitüntetés a legmagasabb, amit az ezen a területen dolgozó sportvezető kiérdemelhet – mondta Daragó Lászlóné, akit Miskolc város és Borsod-Abaúj-Zemplén-szerte szinte mindenki ismer, hiszen nyugdíjazásáig igazgatóként irányította a már megszüntetett megyei testnevelési és sportintézetet.

– Sok gratulációt kaptam, elsősorban a diáksportban dolgozó testnevelőktől és vezetőktől. Az MDSZ javasolt az elismerésre: most ehhez a szervezethez tartozom, hetente két-három napot töltök Budapesten. Munkám részeként tartom a kapcsolatot valamennyi megyebeli diáksportszervezettel, továbbá a három évvel ezelőtt Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Székesfehérvárott, Pécsett és Szombathelyen életre hívott hat regionális irodával.

Beosztásomból eredően felettese vagyok a miskolci irodának is, de inkább úgy fogalmazok, hogy ott és abban segítem ezt a fontos területet, ahol és amiben csak tudom.

A diáksportmozgalomban csak Gabikaként ismert Daragó Lászlóné napjainkban is szenvedélyes szavakkal beszél tevékenységéről, amelyet addig akar végezni, amíg csak számítanak rá.

– Megyei „egységeink” önálló jogi személyiséggel bíró civil szervezetek – folytatta a kitüntetett sportvezető. – Az MDSZ anyagi támogatása pedig életben tartja a rendszert, hozzájárul a versenyeztetéshez, az irodák működéséhez, és biztosítja az alkalmazottak bérét.

Ajándéknak tartja

Daragó Lászlóné szakmai kapcsolattartóként fontos láncszem, és ennek tudatában végzi tevékenységét, melynek kulisszatitkairól így szólt:

– A kollégáimmal egyetemben szűkebb pátriámban hozzájárultam egy jól működő rendszer felépítéséhez. Remekül muzsikáló csapatunk van, és közös munkánk közben azt láttam: a magam módján tudok segíteni abban, hogy a „verkli” sikeresen haladjon előre.

Lehet, hogy nagy szavakat említek, de engem az hajt előre, hogy fenn- és megmaradjon a diák- és az iskolai sport versenyrendszere, és minden testnevelő tanár azt érezze, hogy érte, értük vagyunk. Ha csak egy pici támogatást tudok nyújtani vagy kiharcolni ennek a szegmensnek, azt meg is teszem. Esetemben már nem beszélhetünk hiúsági kérdésről, hiszen a diáksportban legalább harminc esztendő áll mögöttem, és most is ajándékként fogom fel, hogy még kamatoztathatom a szakértelmemet.

Itt jegyzem meg, hogy a Fazekas Miklósné Ildikó vezette megyei szervezetben is ügyködöm, alelnök vagyok, és mindkettőnk számára nagy öröm, hogy két olyan fiatal és kiváló munkatársunk van, mint Benőcs Dávid és Szakálos Zsófia, akik – és ez nekem mindennél többet jelent – szinte a hátukon viszik a tanévet, s ennek jegyében kitüntetésem egy „szelete” őket is megilleti.

Kolodzey Tamás