„A válasz végtelenül egyszerű: ezek a gyerekek számítanak ránk!”

Cigánd - Nem érzik az esélyegyenlőséget a sportcélú támogatásoknál.

A Bodrogközben Cigánd a legnagyobb lélekszámú település, járási központtá nőtte ki magát úgy, hogy magát a Cigándi járás létrejöttét is külön kellett kiharcolni. Cigánd utóbbi néhány éve egy kerek sikertörténet is lehetne, de a rengeteg pozitív jelet beárnyékolja egy jelenség.

Egy kis lemaradás

– Úgy gondolom, hogy városunkat az utolsó években sikerült valamennyi területen olyan szintre fejleszteni, ahogyan azt a testületi tagokkal közösen megálmodtuk – mondja Oláh Krisztián, Cigánd polgármestere. – Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elégedettek lennénk, hiszen továbbra sem szeretnénk elmenni egyetlen fejlesztési lehetőség mellett sem. Ki kell állnunk a kultúra, a hagyományőrzés, a vallás és a sport továbbfejlesztése mellett is. A kultúra és hagyományőrzés szempontjából úgy érzem, jó úton haladunk; városunk szívében ékeskedik mindannyiunk büszkesége a „Bodrogközi Múzeumporta”, amely Cigánd és a Bodrogköz néprajzát, történelmét és hagyományait mutatja be. A vallás területén nagy a lemaradásunk, annak ellenére, hogy tavaly avattuk fel a Cigándról elhurcolt zsidó lakosok emlékére készült emlékművet; egy jókora fejlesztés bizony ráférne mind a református, mind pedig a katolikus templomunkra. Sport szempontjából viszont óriási lehetőség előtt állunk, amely még nagyobb gondokkal és feladatokkal párosul. A sportsikerek ellenére nagyon el vagyok keseredve, szomorú és csalódott vagyok.

Hátrányban

Van azonban olyan terület, ahol a helyiek úgy érzik, nem ugyanolyan eséllyel rúgnak labdába,- mint a nagyobb települések. Ebben az esetben a hasonlatot szó szerint kell érteni, hiszen a társasági adóból a sportegyesületekhez juttatható pénzekből Cigánd nem igazán tud részesedni.

– Mondhatjuk azt finoman, hogy a lehetőségek kiaknázásában nem indulunk egyenlő esélyekkel, az ország más, „sokkal jobb adottságokkal” rendelkező településeihez képest – mondja a polgármester. – Le szeretném szögezni, hogy elkötelezett sportpártiak vagyunk és üdvözöljük a sportfejlesztésre irányuló törekvéseket, de sajnos egyértelműen látszanak a támogatási rendszerben lévő anomáliák, amelyek a kis sportegyesületeket hátrányosan érintik. Nem igazán látjuk azt, hogy komolyan vennék a kis csapatokat, minden a nagyokról szól.

Ha cégeknél kopogtatunk a társasági adójuk esetleges felajánlása miatt, szinte mindig ugyanazt a választ kapjuk: „már odaadtuk egy nagyobb csapatnak”. Sajnálatos dolog ez annak ellenére, hogy természetesen minden fejlesztésnek örülünk, főleg a megyén belülieknek, de mi így teljesen elsorvadunk. Sajnos ezen a területen számunkra más fejlesztési forrás nem nagyon létezik. Írásban, telefonon, levélben és személyesen is megkerestünk cégeket, vállalkozókat, politikusokat, egyelőre kisebb sikerrel.

Egyre jobban azt érzem, hogy úgy kezelnek minket, mint az „intézetis” gyerekeket: „úgysem lesz belőlük semmi, minek erőlködnek”. Úgyis elveszett, csak kidobott pénz a Cigándra, a Bodrogközre fordított összeg. Megszoktuk már azt a fogadtatást, hogy mindenki számára mostohagyerekek vagyunk, de elfogadni természetesen nem fogjuk sohasem. A gyerekek sportolni akarnak, mi pedig küzdeni fogunk értük az utolsó leheletünkig!

A 3. számú csapat

Cigánd városa a maga 3200 fős lakosságával és leghátrányosabb helyzetű státuszával, rendkívül alacsony saját és egyéb bevételeivel, minimálisnak mondható adóerő-képességével sajnos képtelen a legminimálisabb saját forrás biztosítására is. A Cigándi járás, a Bodrogköz az ország leghátrányosabb helyzetű területe.

– A sport iránti szeretet és erőn felüli tenni akarás még a TAO-s időszak előttre nyúlik vissza – mondja Oláh Krisztián. – Településünk már akkor felvállalta a térségközponti tehetséggondozást, amikor még híre-hamva sem volt a magyar sport felvirágoztatására irányuló örvendetesen nagy volumenű törekvéseknek. Az általános iskolában sporttagozatos osztályok indultak felmenő rendszerben, térségi szinten kiemelkedő létesítmények épültek és épülnek folyamatosan.

Az iskola és a sportegyesület munkájának köszönhetően 27 településről érkeznek gyerekek hozzánk azért, hogy az NB II-be tartó labdarúgócsapat utánpótlás hátterét biztosítsák, és büszkén mondhassák el, hogy annak szerves részei! A mindennapos testnevelés már az óvodai foglalkozásokon is megjelenik. A cigándi óvoda a tavalyi évben bővült egy Ovi–Foci pályával, ahol a képzett óvodapedagógusok végzik a kisgyerekek oktatását, így felkészítve őket az iskola kihívásaira. Kis településünk sportegyesülete jelenleg a megye 3. számú futballcsapatát működteti. Több mint egy évtizede vagyunk egyértelműen a megyei élvonalban, országosan is elismerik a nálunk folyó áldozatos munkát.

A kinőtt kabát

– Úgy gondolom, létesítményeink színvonalasak, de a gyereklétszám emelkedésének köszönhetően már kinőttük a jelenlegi kabátot. Nem beszélve arról, hogy az NB II-be tartó csapatunknak számos infrastrukturális feltételnek kell megfelelnie, amely azonnali beavatkozásokat, fejlesztéseket igényel. Fejlesztenünk kell a sportlétesítményünket, és nagyon fontos lenne egy nagy műfüves futballpálya építése.

Az előbbire elnyert – és többször halasztott – TAO-s projektünk van, utóbbira pedig az MLSZ–pályaépítési programja keretében kerülne sor. De sajnos a megnyert pályázatokhoz nem tudjuk összeszedni a szükséges önerőt. A sportfejlesztési programok megvalósítása is nagy teher az egyesület számára, hiszen a TAO-rendszerben csak úgy juthatunk támogatáshoz, ha cégek, vállalkozások ajánlják fel társasági adójukat a látvány- és csapatsport támogatására.

A térségben a nagy cégek hiánya azonban erre a támogatási rendszerre is rányomja bélyegét. Az utánpótlásunk működéséhez is alig tudjuk összeszedni a TAO-s pénzt, a továbblépéshez szükséges fejlesztéseknél pedig úgy látjuk, esélyünk sincs rá. A jelenlegi sportfejlesztési program megvalósítása 2016. június 30–án lejár. Az utánpótlás-nevelés és az infrastruktúra fejlesztéshez elengedhetetlen ezen támogatások megszerzése.

Törekvéseinkben rendkívül elszántak vagyunk, de látva a sport, ezen belül is a futball fejlődését, hiába vagyunk a Borsod megyei megyeszékhelytől, Miskolctól keletre, 100 kilométeren belül ez az egyetlen komoly sportegyesület, így nem tudjuk felvenni a versenyt a más, adottságainál fogva determinált településekkel!

Sok hiányzik

A műfüves pálya építésének összköltsége több mint 158 millió forint, melyhez 30 százalék önerőt kell biztosítani a településnek, ami több mint 47 millió forint. A TAO-s sportfejlesztési programhoz pedig közel 17 millió forint hiányzik, mely még a 2014/2015–ös bajnoki évadhoz kapcsolódik. A cigándi önkormányzat most szeretné megkongatni a vészharangot a döntéshozóknál, vállalkozóknál.

– Hogy miért csináljuk mégis, ha ilyen nehéz? A válasz végtelenül egyszerű: ezek a gyerekek számítanak ránk! – mondja Oláh Krisztián. – Ők csak sportolni akarnak, hiszen valljuk be, a mi térségünkben más kiugrási lehetőség az ő életükben nemigen van! Láthatjuk, hogy az áldozatos munka meghozza gyümölcsét, ugyanis az előző évben több saját nevelésű játékos is bemutatkozhatott a felnőttcsapatban, az NB III–ban. Mindezekért kérem az olvasót, ha ismer olyan vállalkozást, cégvezetőt, aki felajánlaná társasági adóját a Cigánd SE részére, keressen meg bennünket. Arról pedig csak álmodozunk, hogy valahogy támogatóra lelünk projektjeink önerejéhez. Céljaink elérésének érdekében minden segítséget, ötletet, tanácsot tisztelettel veszünk!

Bánhegyi Gábor

A cigándi labdarúgás

Jelenleg a cigándi labdarúgó-szakosztályban két felnőtt csapatban (NB III, Megyei III.) és 8 utánpótlás-korosztályban (U7, U9, U11, U13, U14, U15, U17, U19) folyik a versenyeztetés.

A futsalszakosztályhoz egy felnőttcsapat (megyei I.) és 3 utánpótláscsapat (U11, U13, U15) tartozik. Vannak sportolók, akik több mint 30–40 kilométert utaznak az edzésekre, felkészülésekre, mérkőzésekre.

A sportegyesület jelenleg több mint 200 utánpótláskorú igazolt játékost tart nyilván. Számos sportolni vágyó gyermek – határ menti térség révén – a Trianon által kettévágott térség szlovákiai oldaláról, annak magyarlakta településeiről érkezik hozzájuk. A sport és a mindennapos testnevelés nagyon fontos pillére az oktatási intézmények és a sportegyesület alapelveinek, a település filozófiájának.