„Nem kezdte ki a barátságunkat az idő”

Miskolc - Örökölt évad. Új szezon. Közös ízlés. Tereket elválasztó határok. Interjú: Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával.

Keszég László lett a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője. A személyzeti hír a Miskolci Nemzeti Színházat is érinti: a művész eddig az itteni igazgató munkáját szakmai szempontból segítő művészeti tanács tagja volt, és a színház egészét meghatározó rendezőként is ehhez a társulathoz kötődött. Keszég László előtt Rusznyák Gábor, a művészeti tanács másik tagja, fontos miskolci előadások rendezője vállalt szerepet máshol: ebben az évadban már a kecskeméti Katona József Színház főrendezője. Mit jelent ez a Miskolci Nemzeti Színház jövője szempontjából? Béres Attila igazgatót kérdeztük.

Eddig tartott a művészeti tanács?

Béres Attila: Határozottan nem! A miskolci művészeti tanács köszöni szépen jól van, keményen dolgozik továbbra is. A legnehezebb és legfontosabb feladata most a következő évad műsortervének az összeállítása. Emellett természetesen minden művészeti kérdésben a tanács segíti a döntéshozatalt. Ez történik most is. Az, hogy valaki közülünk egy másik színházban főrendező is lett, az az ő szakmai felkészültségét, hozzáértését hangsúlyozza és legfeljebb az ő saját időbeosztását befolyásolja. A miskolci művészeti tanácsban végzett munkáját semmiképpen nem. Azt a szövetséget pedig, amit akkor kötöttünk, amikor megpályáztuk a színházat, végképp nem befolyásolja. Azóta is ugyanazzal a rendszerességgel találkozunk minden hétfőn négy-öt órára, hogy átbeszéljük a színházat érintő művészeti kérdéseket. Ugyanúgy megnézzük a kollégáink készülő előadásait. És most a szerződtetésben is szerepet vállalnak a művészeti tanács tagjai. Így nem csak az igazgató ül szemben a színészekkel, amikor el kell mondanunk: milyennek láttuk őket az évadban. Miben fejlődtek, hogyan számítunk rájuk. A szellemisége a fontos a közös munkánknak. Ezt az azonos minőséget, azonos gondolkodást szeretnénk megőrizni és semmi sem mutatja, hogy ez ne így maradna. Nem kezdte ki a barátságunkat az idő.

Örömteli, ha időtálló a barátságuk, de milyen haszna származik ebből a színháznak és a színház nézőinek? Hiszen ez az évad is olyan, amelyben nehéz meglátni a művészeti tanács közös ízlésben megmutatkozó azonosságait vagy, hogy mi a színházeszményük, amit a szezonnak szolgálnia kellene.

Béres Attila: Ezt az évadot nagy­obbrészt a korábbi igazgató, Kiss Csaba tervezte és csak néhány százalékban a miénk. Két olyan előadás van benne, amit az igazgatóváltás idején még belevehettünk: a Hosszú út az éjszakába című O’Neill-dráma helyett a Pillantás a hídról című Miller-dráma rendezésére kértük fel Lukáts Andort. Aki ismeri a két darabot tudhatja, mi a különbség a mai életünk problémáihoz fűződő viszonyukban és miért fontosabb az utóbbi a számunkra. A másik, Caragiale Zűrzavaros éjszaka című műve, amit éppen most rendez Rusznyák Gábor. A többit úgymond örököltük, de ezzel együtt is úgy gondolom, az idei évadnak jelentős számban voltak olyan vonásai, amelyek megmutatják a legnagyobb közös osztót.

Mi lenne az?

Béres Attila: A nagy Romulus, a Ványa bácsi, a Pillantás a hídról, a Mindent a kertbe és a hamarosan színpadra kerülő Liliom egyazon színházi nyelvet beszéli. De tényszerű a kritika annyiban, hogy még nincs jól látható ujjlenyomata a közös munkánknak. Ez, bízom benne, nagyon sokat változik majd. Sok szempontból letisztultabb és egyértelműbb évadra készülünk 2016-2017-ben. A Nagyszínházat közönségvonzó játszóhelynek szánjuk. A Kamaraszínházat művészszínházként értelmezzük olyan példákra figyelve, mint a budapesti Katona József Színház. A Játékszín az új kifejezési eszközök terepe lenne, alternatív színház. Ha jövő ilyenkor ugyanerről beszélgetve még mindig nem látszik a különbség, a közös ízlésből eredő határ, amely a különböző tereket és előadásokat elválasztja egymástól, akkor azt kell majd mondanom, baj van. Idén ez tényleg nem látszik annyira.

Készítenek-e majd továbbra is előadásokat a miskolci színházban a művészeti tanácshoz tartozó rendezők?

Béres Attila: Hogyne. Jelentős darabokat rendeznek, rendezünk mi. Azt mondhatom, hogy a következő évadban is a művészeti tanács tagjai rendezik a bemutatók 60-70 százalékát. Emellett olyan alkotókat próbáltunk megnyerni, akik nem voltak még Miskolcon, de a magyar színházi szakma legjobbjai. És erős a szándékunk, hogy a frissen végzett vagy most végzős főiskolásokat, generációjuk legjobbjait Miskolchoz kössük. Erre nagy az esély. Október közepén kezdtük összeállítani az új évadot, meghatározva az irányt, ami felé tartsunk a darabokkal. Most az utolsó száz méteren járunk, amikor már a szerep­osztások is kikristályosodnak. Ebben a szakaszban még nem mondhatok ennél konkrétabba­kat. Annyit viszont igen: olyan különlegességekre is készülünk, amelyek reméljük felkavarják a színházi élet állóvizét is. Nagyon izgatott vagyok.

Milyen lesz ez az első, vállaltan saját évada?

Béres Attila: Tele vagyok várakozással: a műsorra vett darabok elérik-e azt a küszöböt, hogy több néző akarja megnézni az előadásokat. Az alkotók, akiket próbálunk idecsábítani, felkeltik-e a szakma és a közönség érdeklődését. És persze az izgalomra magyarázat a magunkkal szembeni kritikusság: csak mi látjuk úgy, hogy ez fontos évad lesz vagy tényleg az lesz.

Milyen szerepet vállalnak a világ értelmezésében? Milyen témákhoz tartják fontosnak hozzászólni?

Béres Attila: A színház érzékenysége vitathatatlanul erős. Továbbra is azt gondoljuk, hogy a színháznak és benne nekünk az a legfontosabb feladatunk, hogy az előadásainkkal a ma égető kérdéseire reagáljunk. Megfejthetően: mi a mi álláspontunk ezekben az ügyekben, mik azok az égető társadalmi, filozófiai kérdések, amelyekre rá kell kérdeznünk. A következő évad történetei a kor problémáit érintik és olyan kérdéseket próbálnak felvetni, amelyeken, ha a befogadó elgondolkodik, akkor, ha nem is az igazsághoz, de a problémához közelebb tud esetleg kerülni.

- Bujdos Attila -

Névjegy: Béres Attila

Magyar rendező, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója

Marosvásárhelyen született 1971-ben, édesapja dr. Béres András, filozófus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem díszdoktora, rektora.

Matematikusként végzett Kolozsvárott a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tanult színész szakon. 1999-ben Budapestre költözött, s 2003-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, Babarczy László osztályában.

A diploma megszerzése után Egerben volt rendező, majd a Pécsi Nemzeti Színházban, ezt követően 2006-tól a Budapesti Operettszínház főrendezője lett.

Rendezett továbbá Kecskeméten, Szombathelyen, a Thália Színházban, a budapesti Nemzetiben, a szegedi Szabadtérin, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Oroszországban és az Egyesült Államokban is.

2015 júniusától a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.

Felesége Ari-Nagy Barbara, az Örkény Színház dramaturgja.

„Tovább folytatja...”

Részlet a Miskolci Nemzeti Színház közleményéből (2015. június 18.): „A színház művészeti vezetője Szabó Máté, a színház eddigi megbízott ügyvezető igazgatója lesz.

Tovább folytatja munkáját a művészeti tanács, melynek tagjai az ügyvezető igazgató, a művészeti vezető, valamint a színház állandó rendezői: Keszég László, Rusznyák Gábor és Szőcs Artur.”

Részlet Béres Attila igazgatói pályázatából: Jelen pályázat fontos szerepet szán a művészeti tanácsnak, amelynek lényege, hogy a színházat művészeti szempontból nem egy személy irányítja, hanem egy szakmai grémium. (…) A művészeti tanács az igazgatóval együtt és mellett működő döntés-előkészítő, tanácsadó, bizonyos művészeti kérdésekben a többségi szavazat demokratikus rendszerében működő döntéshozó testület.