2015.11.25. 17:25
Gyász
<em>A gyász alkalmat ad az emlékezésre, a főhajtásra. Amikor a világ egykori vezető politikusai közül valaki elbúcsúzik, szinte mindenhol megáll az élet. A szertartásokon ezrek vesznek részt, a televízió képernyői előtt tízmilliók szoronganak</em>. <strong>Kolodzey Tamás jegyzete</strong>.
A gyász alkalmat ad az emlékezésre, a főhajtásra. Amikor a világ egykori vezető politikusai közül valaki elbúcsúzik, szinte mindenhol megáll az élet. A szertartásokon ezrek vesznek részt, a televízió képernyői előtt tízmilliók szoronganak. Kolodzey Tamás jegyzete.
Amerikában, ha elköszön valamelyik hajdani elnök, minden élő elődje és utódja a koporsó mellett áll. Ilyenkor nem számít, hogy ki és melyik párt színeiben „versenyzett”, csupán két szempont létezik: az elhunyt érdemeinek méltatása és a nemzet egységének demonstrálása. Mindenki hivatalból van jelen és mindenki tiszteleg, legyen akár harcostárs vagy ellenfél.
Pontosan így történt ez Németországban is, ahol Helmut Schmidt volt kancellár intett búcsút a földi életnek. Aki nézte, láthatta, hogy a szívszaggató pillanatokban ott senki nem tartozott a jobb- vagy a baloldalhoz, a liberálisokhoz vagy a zöldekhez. Valamennyien kizárólag az elhunyt nagy tetteit méltatták és nem fukarkodtak a jelzőkben. Intézményi „örököse”, Angela Merkel, jóllehet merőben más nézeteket vall, de olyan szavakat használt, amelyek arrafelé természetesek: Schmidt egyszemélyes intézmény volt, része annak a világnak, amelyik nélküle más lesz, mint eddig volt. A 96 éves egykori kormányfő velünk, magyarokkal is barátkozott, így nekünk is illik megsiratnunk.
