Két földrész, valamint ég és föld között

Miskolc - Nem volt kérdés, hogy „csúcsegyetemről” „csúcsállást” céloz meg. Ám valódi csúcsok meghódítására tör.

Farkas Ádám (23) a Földesben érettségizett, majd a Corvinuson végzett alkalmazott közgazdász szakon. Gyakorlatát két neves banknál töltötte. Bizonnyal jó ajánlólevelet kapott volna. Ám ő másfelé vette az irányt.

– Régi vágyam volt a Kaukázus, ahová végre eljutottam. A tizenegy napos körút során jártam a két legnagyobb városban, s a kaukázusi köröm átvezetett a Déli- és az Északi-Kaukázuson is. Elstoppoltam egy síközpontig, ahol két társamra várakoznom kellett egy napig, így jobb híján beálltam egy bárba dolgozni. Azonfelül, hogy enni-inni kaptam, egy friss ismeretségnek köszönhetően másnap 200 kilométert ingyen tehettem meg, így másodszor is eljutottam Tbiliszibe – meséli Ádám, de megakasztom. Mielőtt folytatná, tudni szeretném, honnan a kalandvágya, s mikortól datálódik az extrém sportok iránti vonzalma, hiszen tudom, hogy többek között sziklamászó.

„Keresem a határaimat”

– Gyerekkoromtól sokat bicajoztam, annak is az extrém változatát űztem. Hat éve mászok, abba a barátok vittek bele. Keresem a határaimat, emellett iszonyatosan szeretem a természetet, kicsi korom óta legszívesebben a folyóparton vagy a hegyekben éreztem a legjobban magam, a szabad ég alatt – kapom a választ. Azt is megtudom, hogy a szülei hamar túllendültek azon, hogy túlzottan aggódjanak érte.

– Megtapasztalták, hogy felelősséggel tudom csinálni – mondja Ádám magabiztosan. – Azt is elfogadták, hogy ki akarom találni, mivel szeretnék foglalkozni, s hogy ennek most van itt az ideje, amíg fiatal vagyok és független.

Az első út után következett hát a második.

– Találkoztam egy barátommal, aki közölte, hogy Norvégiába utazik önkéntesként. Nyomban kijelentettem, hogy vele tartok. Csak annyit kérdeztem, hogy melyik napra vegyem a jegyet. Vicces volt, hogy kint tartózkodásunk négy hónapja alatt egymástól két-háromszáz kilométerre voltunk, ő egy hegy egyik, én a másik oldalán. Ám amikor adódott néhány szabad napunk, hatalmasakat túráztunk együtt.

Fejt és ácsolt

Megtudom, a munkaadók és az önkéntesek egy weboldalon keresztül találnak egymásra. Ádám és a barátja is egy-egy farmon dolgozott, napi hat órában, kosztért, kvártélyért.

– Egy organikus farmon (ezt itt biogazdaságnak mondanák) egy kedves, huszon­éves párnál, egy tizenegy fős, 21–33 év közötti csapat tagjaként. Csupa jó emberekkel! Volt közöttük ausztrál rendező, Etiópiából bevándorló, észak-ír diák, francia diáklány, dán ács, norvég diák, norvég farmer… Egy hónapba telt, mire betanultam. Elsajátítottam a kézi és a gépi fejést, a tehenek tartásához szükséges ismereteket, a fertőtlenítést, a tejjel való bánást. De beletanultam az ácsmunkába is, persze nem ment elsőre, volt, hogy szét kellett szednem a fakaput, s elölről kellett kezdenem az egészet… A hegyi legelőkhöz való kiköltözés után haza kellett jönnöm, hogy a nyárból egy keveset a szülőkkel is együtt tölthessek. No meg a következő úti célomra kicsit felkészüljek.

Merthogy Ádám ismét utazik, ezúttal Új-Zélandra, egy évre. Csak előbb elmélyíti barista tudományát (a kávékészítés és persze -fogyasztás Norvégiában vált a szenvedélyévé, ahol remek organikus kávéfajtákkal ismerkedett meg). A nagy út előtt szeretné megszerezni a nemzetközi ipari alpinista engedélyt, akár azzal is munkát tudna vállalni. Közben, mint mondja, „bejött egy napelemes munka” is, jól jön a pénz az engedély kiváltásához.

Utazó az utazóval…

– Itthonról csak az első két-három hetemet szervezem le: szállást, munkát. Aztán figyelem a lehetőségeket, amelyek függvényében majd mindig eldöntöm, mi legyen a következő lépés. Azt tervezem, hogy veszek egy lakóautót, azzal először bejárnám a Déli-szigetet, aztán pedig télire átmennék a melegebb Északi-szigetre, ahol szeretném széttúrázni az áthatolhatatlan erdőket. Egyedül megyek, de nemigen leszek egyedül: az utazó az utazókkal könnyen barátkozik, mert hasonló problémákkal néznek szembe.

Mielőtt jó utat kívánnék, Ádám elárulja: utazásairól blogot vezet (medium.com/@adamfarkas). Mottója: „Utazni Jó! Mászni még jobb!” A bloggal két célja van. Az egyik, hogy szeretne szponzorokra lelni, a másik, hogy másokat is arra biztasson: keressék és találják meg saját útjukat önmagukhoz.

- Szalóczi Katalin -