2015.10.14. 10:03
Kényes
<em>Meddig kapjuk még a szokásos sablonszöveget: „több mint 35 ezer miskolci biztosította támogatásukról nyomortelep-felszámolási programunkat” hivatkozván arra az aláírásgyűjtésre, amit még a választások előtt bonyolítottak le</em>. <strong>Hajdu Mariann jegyzete.</strong>
Meddig kapjuk még a szokásos sablonszöveget: „több mint 35 ezer miskolci biztosította támogatásukról nyomortelep-felszámolási programunkat” hivatkozván arra az aláírásgyűjtésre, amit még a választások előtt bonyolítottak le. Hajdu Mariann jegyzete.
Kíváncsi vagyok, meddig tart még ki a miskolci önkormányzat az álláspontja mellett. Meddig kapjuk még a szokásos sablonszöveget: „több mint 35 ezer miskolci biztosította támogatásukról nyomortelep-felszámolási programunkat” hivatkozván arra az aláírásgyűjtésre, amit még a választások előtt bonyolítottak le. Azt nemigen látni, hogy sikeres lenne a program. A számozott utcákat elhagyni kényszerülők a város valamely más területén kezdik újraszülni a nyomorukat.
Az önkormányzat kitart, annak ellenére, hogy a miskolci gyakorlatot elmarasztalta már az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Kúria, az EBESZ, az ombudsman, sőt a bíróság is. Nyilván van némi igazsága a város vezetésének is, a helyzet valóban megoldásra vár, a miskolciak egy része pedig helyesli ezt a határozott fellépést. De a sok vészcsengő után azért el kellene gondolkodni, jó lesz-e így.
A kérdés kényes. A szakirodalom, a szakemberek régóta mondják, egy nyomortelepet felszámolni komplex feladat, a politikai akarat önmagában kevés. Együtt kellene ehhez dolgoznia szociológusnak, építésznek, jogásznak, egészségügyisnek – és hosszú-hosszú évek kellenek hozzá. Kérdés, ez utóbbi megvan-e rá. Választástól választásig.
