Hazaért Mezőkövesdre a zsidó család története

Mezőkövesd - A kövesdi múlt része volt a helyi zsidóság is, a nyolcszáz fős közösségnek azonban már nyomát sem találni.Többször járt már családja egykori városában, de most érezte először, hogy hazatért Mezőkövesdre Pataki Éva író. Ami elveszett című regénye még 2009-ben jelent meg, de a regény csak nehezen talált utat a városba. Talán most, a gimnáziumban megnyílt, a 20. századi zsidó emberekről szóló kiállítással ért haza a történet.

Biztos jön még

– Még 2009-ben jelent meg a regény, s azt gondoltam, az elsők közt hívnak majd Mezőkövesdre, de nem így történt. A megjelenés után lassan kaptam innen visszajelzést, s jött negatív is. Aztán kerestek, lettek barátaim is Mezőkövesden, itt, ahonnan a felmenőimet elűzték, halálba küldték. A polgármester is megtisztelt azzal, hogy eljött most erre a bemutatóra, ez jelenti a hazatalálást. Akkor lehet megbocsátani, ha egymás szemébe nézünk, ez velem megtörtént, eddig is sokszor jöttem a városa, biztos jövök is még – mondta a szerző, akinek könyve már negyedik kiadását éri meg. Művét angol nyelvre is lefordították, s az Egyesült Államokban jelenhet meg először külföldön.

100 évet ölel át

– Annyira el vagyunk foglalva a saját dolgainkkal, hogy amikor a fontos dolgokkal, a múlttal, gyökereinkkel törődnénk, már nehéz az igazi tanúkat megtalálni. Az édesanyám családja, a Czeislerek Mezőkövesdről valók, s mivel zsidó családról van szó, félig tragikus a történet, de sok boldogságban és kalandban volt részük, egy részük él, a világ számos országában. A könyv nem rémdráma, van benne szerelem, utazás, humor. A családregény majdnem száz évet fog át, eközben minden előfordult – mondta az írónő, aki igyekezett kutatni, de nem sok anyagot talált a kövesdi zsidóság életéről, az 1910-20-30-as évek nagyközségi életformájáról viszont igen. Két meglepetés érte: Mezőkövesden nagyszámú zsidóság volt, s nagyon harmonikus volt az együttélés.

– Rengeteg ponton kooperált a magyar és zsidó lakosság, kereskedetek, a hímzést világhírűvé tette, hogy az 1920-30-as években sok zsidó vállalkozó elindult, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban árulták, hírét vitték. Így az ittenieknek jobban ment sora, az asszonyok tudtak pénzt keresni. Sok barátság szövődött, egy osztályba jártak, egy helyen játszottak.

Híres asszony

– A dédanyám, Auguszta híres asszony volt, a főutcán évtizedekig volt fehérnemű-, textilboltja, tisztelték, mert egyedül nevelt hat gyereket, s nem hagyta el magát, tisztességes volt, hitelezett a szegényeknek. Úgy gondolom, Mezőkövesd békés hely lehetett, de a legmegrázóbb, amit a mai napig se értek, jobban mondva nem fogok föl: hogyan tudott a viszonylagos egészséges együttélés percek alatt felbomlani? Pár év alatt gyűlölettel, irigységgel viseltettek azok iránt, akiket azelőtt elfogadtak. Bár ezt újra és újra tapasztaljuk, hogy lehetséges – figyelmeztetett a szerző, akit zavar az agyonhallgatás. Szerinte ugyanis mindenki tudja, hogy éltek itt zsidók, de ma már nincs egy sem.

- Tóth Balázs -