Csodagyerekből csuda egy nő lett

Miskolc - Zongoraművész, korrepetitor, tanár, pszichológus, lovaspólós. Arcok a megyéből: Tóth Marianna.Tóth Mariannáról ezelőtt 25 évvel készült az Északban egy riport, amelyből az olvasók az akkor tizenhárom éves lányról megtudhatták, hogy mindössze ötödikes volt, amikor jelentkezett a Zeneakadémiára. És felvették az előkészítő kurzusra. A riport megjelenésekor tizenhárom éves lány épp egy rangos franciaországi fesztiválról tért haza. Elmesélte, négyszer tapsolták vissza. A negyedszázados fotón szülei társaságában láthatjuk. A képen az anyukában a későbbi miskolci polgármestert, T. Asztalos Ildikót, az apukában Tóth Istvánt, az SZDSZ helyi vezető politikusát ismerhettük fel. A rendszerváltás kapcsán indított Retro rovatunkban mindezt már felidéztük. Olvasván, aligha csak bennem merült föl: vajon mi lett a miskolci csodagyerekből?

Felvették és marasztalták

– Tizennyolc éves koromig előkészítőre jártam a Zene­akadémiára, ahová utána fel is vettek: Nádor Györgynél kezdtem. A második évben elnyertem egy párizsi ösztöndíjat, így két esztendőt ott töltöttem prof. Eugen Indjic meghívására. Hazatértem után elvégeztem a maradék négy évet, Varjon Dénesnél diplomáztam 2002-ben. Nyomban megkínáltak egy lehetőséggel: maradjak az épületen belül mint korrepetitor. Elfogadtam, s lényegében máig ezt csinálom – sorolja Marianna, kissé zanzásítva. Állítja: annyi minden történt vele azóta, hogy igazán nem emlékszik a részletekre.

Három éve elindítottam a doktori iskolát, ez folyamatban van. Tóth Marianna

Elmeséli, először a fagottosokat kísérte a fúvós tanszéken, 2003-ban a vonós tanszék vezetője, Perényi Eszter kérésére váltott.

– Tizenkét éve dolgozunk együtt, emellett pár másik kollégámmal is jövünk-megyünk a gyerekekkel.

Zene és pszichológia

Más forrásból tudom, Marianna szerzett egy másik diplomát is. Miért?

– Elvégeztem a pszichológia szakot Szegeden. Mindig is érdekelt a pszichológia, meg aztán tanítok egy magán­iskolában, ahol úgy vettem észre, a gyerekeknek nagy szükségük van a zenére és a pszichológiára. Egyelőre nem praktizálok, de nem tartom lehetetlennek, hogy fogok – veti előre.

Csak még előbb tanul egy kicsit…

– Három éve elindítottam a doktori iskolát, ez folyamatban van – mondja.

Marianna életéből nem maradtak el a koncertek, évek során sokfelé fellépett (Olaszország, Anglia, Mexikó, Spanyolország, Japán) csak épp, mint mondja, nem tartja őket számon. Amit megemlít: Ábrahám Mártával évek óta tart Zebegényben egyhetes mesterkurzust, annak a nyitó- és a zárókoncertjén mindig fellép. Van egy zenekar is, amelyben gyakran játszik. No meg van egy koncertsorozat, amelyet vár: jövő augusztusban egy volt japán tanítványával hat koncertje lesz, hat különböző Japán nagyvárosban.

– Azt mondta, ha koncertezni fog a hazájában, csak velem szeretne. Betartotta…

Lóhátról

Marianna a francián kívül tud angolul, s mint ő jellemzi, már beszél „petrezselyemnyelven” argentinul. A választás nem véletlen!

– Öt éve elég erőteljes hobbim lett a lovaglás, három éve pedig versenyszerűen lovaspólózom is. S minthogy a lovaspóló hazája Argentína, velük állok kapcsolatban, márpedig ők a saját nyelvükön kívül nemigen hajlandók más nyelven beszélni, kénytelen vagyok én megtanulni az ő nyelvüket.

Kérdem a versenyeredményekről.

– Minthogy Magyarországon a lovaspóló nem hivatalos versenysport, amatőrként űzöm, űzzük. Tavaly a budapesti Tattersalban megrendezett Concord Budapest Arena Polón második helyezést értünk el csapattársaimmal. De majdnem minden pólókupán részt veszek saját argentin pólópónimmal, Pinceladával.

Négyen az országban

Megosztjuk az olvasókkal: e beszélgetés nagy lihegésekkel kezdődött, ugyanis Marianna éppen 5,5 kilométer futással végzett a Margit-szigeten.

– A futás a pólóhoz kell. Kétszer egy héten megteszem ezt a kört. Nem sok lány űzi ezt a sportot – talán mindössze négyen az országban –, mivel mondhatni igen férfias, durva és igen veszélyes sport. A csapatok ennél fogva koedukáltak, bár szeretnének minél több hölgy játékost a pályán! Nagyobb balesetem szerencsére még nem volt, de épp legutóbb kaptam egyet az ütővel az arcvédőmre…

Óvatosan vetem fel: egy ilyen különleges, érzékeny, egyben erős, bátor nőhöz mernek-e közelíteni a férfiak. A válasz tömör: Hát nem.

- Szalóczi Katalin -