Miskolc Város Sportjáért: Veréb György és a büszkeség

Miskolc - A kapus(edző) fél évszázada él a miskolci sportban és a labdarúgásban.Miskolc Város Sportjáért díjat vehetett át a múlt héten hétfőn a Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapatának kapusedzője, Veréb György. A 65. születésnapját tavaly decemberben ünneplő sportembert aligha kell bemutatni bárkinek is a megyében, neve az elmúlt közel öt évtizedben összeforrt a diósgyőri labdarúgással. Arról, hogy milyen körülmények között szerzett tudomást a kitüntetésről, a kapus legenda, az érintett ezt osztotta meg az Észak-Magyarországgal:

– Április 16-án volt egy közgyűlése a városnak, és én éppen akkor a kertben tettem-vettem, amikor kaptam egy sms-t, amelyben az állt, hogy egyöntetű szavazással mindenki támogatta a kitüntetésemet – emlékezett vissza Veréb György. – Nem tudtam, hogy miről van szó, visszahívtam ezt a számot, szándékosan nem mondom, hogy kit, de nagy diósgyőri szurkoló, és mivel a közgyűlés miatt nem tudta felvenni a telefonját, így néhány órán át találgattam, hogy miről lehet szó. Aztán csak kiderült a visszahívásból, amin nagyon meglepődtem. Aztán ezt a hírt erősítette meg a városházáról a hivatalos értesítés, illetve az, hogy a színházban átvehettem a díjat.

Arra a kérdésre, hogy egy olyan sportember, aki pályafutása során sok elismerésben részesült, hová helyezi el ezt az elismerést, arról Veréb György a következőket mondta:

– Minden dicséret, elismerés megtisztelő a számomra, így ez is. Van már néhány, 2003-ban Miskolc Város nívódíjasa lettem, 2005-ben és 2007-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megye legeredményesebb edzője díjat vehettem át, 2006-ban az abaújszántói Ivó Borlovagrend tiszteletbeli tagjává választottak, szintén 2006-ban Méra díszpolgára címet kaptam, 2007-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alkotók díja elismerést adományozták nekem. De mindegyik címre büszke voltam és vagyok a mai napig is, ahogy erre a most kapottra is leszek.

A 10-es osztályzat

Arra a felvetésünkre, hogy ez a mostani cím amolyan életmű díj, Veréb György így felelt:

– Valószínűleg az. Benne van, hogy amikortól Méráról bekerültem Miskolcra, 1964-ben, azóta a miskolci sportot szolgálom. Először az MVSC-t kapusként 1967-ig, majd ezt követően a DVTK-t kapusként, vezetőként, edzőként, ez utóbbit két kisebb, 1-1 éves megszakítással, amikor 1993-ban a rendőrségre mentem dolgozni, illetve 2006-ban, amikor az akkori ügyvezető olyan ajánlatot tett, amit nem fogadhattam el.

Az eddigi 46 éves diósgyőri korszaknak voltak szép szakaszai, ezeket így sorolta fel a DVTK jelenlegi kapusedzője:

– Ha az eredményeket nézzük, akkor elsőként az 1977/78-as évad végén elért bajnoki bronzot és a két Magyar Kupa elsőséget kell említenem, az 1977-est és 1980-ast. Valamint az ezekhez kapcsolódó nemzetközi kupaszerepléseket, amikor a DVTK, illetve Miskolc hírnevét öregbítettük. Ami pedig személyemre szóló, az az 1981-es, Újpest elleni meccsen kapott 10-es osztályzat a sportnapilaptól, amikor 1-1-re végződött a mérkőzés, és a gólt 11-esből rúgta az ellenfél, valamint az 1998-as, utolsó NB I-es meccsem, a Videoton ellen, amikor 49 évesen a kezdőcsapat tagja voltam, és nem mellékesen az olimpiai válogatottban való védések és az, hogy 1998–99-ben az olimpiai válogatott kapusedzője lehettem.

Még elképzelhető

Kapusedzőnek most is kapusedző Diósgyőrben Veréb György, aki arra a kérdésre, hogy milyen mostanság a DVTK-nál dolgozni, a következőket mondta:

– Kiszámítható a klub, most minden feltétel adott, de nem volt ez mindig így, pár évvel ezelőtt nem volt ilyen jó a helyzet. Sajnos ez a tavaszunk nem sikerült olyan jól, mint az őszi szezon, amikor biztató jelek voltak. Nagyon sokat keressük erre a magyarázatot, egyfajta lehetséges válasz, hogy két válogatott játékos távozott, és nem kerültek olyanok a helyükre, akik egyből pótolni tudták volna őket, emiatt a védekezésünk meggyengült. A cél az első hat hely egyikének megszerzése volt, és matematikailag még elképzelhető, hogy összejön. Kapusok terén viszont teljesen rendben vagyunk, van két jó felnőtt hálóőrünk, közülük bárki be tud kerülni. Utánpótlás szinten Bősz Levente és Egyed Balázs az, aki döngeti a kaput, hogy szeretnének védeni.

Arra a kérdésre, hogy miként bírja a napi fizikai tevékenységet, Veréb György így felelt:

– Van segítő, az utánpótlás kapusokkal is foglalkozó Lippai József személyében, aki Győrben volt az akadémián, utána pedig korosztályos válogatottaknál dolgozott. Ő maximális odaadással segíti a munkát, jól tudunk együtt dolgozni, és minden gyakorlatot megoldunk ketten. Függetlenül attól, hogy el kell ismerjem, a térdem már nem a régi, most már az időjárás-­változást is megérzem vagy fél éve. Néha össze kell szorítani a fogam, és az orvos fiam reparálja, amit kell, de egészségesnek érzem magam, és jó ott lenni a fiatalok között az első osztályban.

ÉM-BCS

Jó volt újra kilépni

Azt is megkérdeztük Veréb Györgytől, hogy mi az amire vágyik, mi az, amit még szeretne átélni.– Nagyon meg lennék elégedve, ha azt az eredményt, amit nekünk sikerült elérni négy évtizeddel ezelőtt, meg lehetne ismételni, felül lehetne múlni. Kívánom a csapatnak, a klubnak, a szurkolóknak, hogy jöjjön össze. Tavaly nagyon közel voltunk a harmadik Magyar Kupa-győzelemhez, de nem lett meg, pedig nagy lehetőség volt. Csak hát a 11-esek, a többit, a játékvezetést, a kiállítást meg inkább nem is mondom, ezt úgyis tudja mindenki, mert ez a közelmúlt. De az biztos, hogy jó volt újra kilépni a nemzetközi porondra, Sivic mester vezetésével három kört is játszottunk, és azt hiszem, a szurkolóknak, a városnak is sikerült örömet és talán egy kis hírnevet is szerezni.