2015.03.02. 09:07
Jegyzet: Okoskodók
<em>Ahhoz képest, hogy talán soha nem előzte meg ekkora várakozás mindkét oldalt, beleszámítva a szokásos miniszterelnöki évértékelőt, viszonylag kevés reakciót váltott ki, csak szívből remélni lehet, hogy nem arról van szó, hogy szót sem érdemelt és egy kézmozdulattal intézték el a máskor aktív véleményformálók</em>. <strong>Pap Gyula jegyzete</strong>.
Ahhoz képest, hogy talán soha nem előzte meg ekkora várakozás mindkét oldalt, beleszámítva a szokásos miniszterelnöki évértékelőt, viszonylag kevés reakciót váltott ki, csak szívből remélni lehet, hogy nem arról van szó, hogy szót sem érdemelt és egy kézmozdulattal intézték el a máskor aktív véleményformálók. Pap Gyula jegyzete.A várakozás azért volt kiemelkedő, mert csak az elmúlt hónapok olyan eseményekkel voltak terhesek amelyekkel kapcsolatban joggal vártak iránymutatást az erre rászorulók, és akiknek mindennapjai nem rezdülnek egy ütemre az első emberrel azok is kíváncsiak voltak: erre mit mond?
Miközben a talán legélesebb reakciót egy hivatásos állami okoskodó – legyen elemző – megnyilvánulása váltotta ki, amelyben finoman szólva degradálta a vezérlő eszmét – aminek a népszerűségéről érdemes megjegyezni, hogy újabb alakulat tűzte zászlajára –, az egyéb kihívásokról csak olyan értelemben esett szó, hogy – mi mást is – harcolni kell ellene.
Közben pedig belső körökben is terjed a nézet, hogy vissza kellene fogni az „elszaladt lovakat”, talajközelivé, reálissá tenni az elképzeléseket, kommunikációt, ne úgy viselkedjünk, mint Tigris, a Micimackóban.
