Nézőpont: Spencer

Érdeklődve olvastam valamelyik álmatlan és mecc­s nélküli estén a Magyar Tudományos Akadémia azon tájékoztatását, mely a 2013-ban elfogadott kereszt­nevek listáját tartalmazta. Mit ne mondjak, kerekedett szemem az „átmenteken”: úgy mint férfiaknál például Dzsárgál, Frodó, Gaura, Gandalf vagy Ronaldo, a nőknél Béta, Balzsam, Jokébed vagy Milka. Pásztor Attila jegyzete.

Egyes meg nem erősített hírek szerint nálam hajszálon múlt, hogy nem lettem Szilveszter. Nem mintha bajom lenne most vele, de már csak azért is jó nekem az Attila, mert így legalább két hét van a születés- és a névnapom között, nem öt nap. Mondjuk nem mintha számítana, úgyis egyben kapok ajándékot. De itt eszembe jut, hogy a kilencvenes években még rácsodálkoztunk egy-egy éppen népszerű amerikai vagy mexikói szappanopera főszereplőinek nevére, melyek hipp-hopp feltűntek nálunk is. Aztán megszoktuk, ma meg már lassan természetes. Mondjuk nálam is érdekes, viszont annál beszédesebb lett volna, mert apám nagy Bud Spencer fanatikus volt, de azért nem erőltette a Pásztor Spencert.

Szeretek fordított dolgokban is gondolkodni. Elképzelem, hogy a klasszikus magyar filmsorozat, a Szomszédok annak idején befut mondjuk Olaszországban és most találkoznánk például Giorgio „Taki” István bácsival és Capellaro Lenkével, Mexikóban pedig Lucelia Etussal és Carlos Miguel „Kutya úr” Bernáttal…

És most álljon itt néhány „név”, ami nem ment át az akadémiai rostán: Jacuzzi, Nintendó, Kazetta, Radiátor, Szöcske, Cserta, Dömper… Azt hiszem, magáért beszél.

- Pásztor Attila -