2015.02.14. 10:46
Nézőpont: I love Ica és lufika
<em>Nem akarok ünneprontó lenni, de ez a Valentin nap nem igazán tudott soha felizgatni. De, mégis! Akkor, amikor a húgom kapott az udvarlóitól valamit. Nem a szívecskés lufikra (brrrr) gondolok, hanem a csokikra. Szegény Bogi, azt hitte el tudja dugni azokat, ám nekem valahogy mindig sikerült rájuk lelnem</em>. <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>.
Nem akarok ünneprontó lenni, de ez a Valentin nap nem igazán tudott soha felizgatni. De, mégis! Akkor, amikor a húgom kapott az udvarlóitól valamit. Nem a szívecskés lufikra (brrrr) gondolok, hanem a csokikra. Szegény Bogi, azt hitte el tudja dugni azokat, ám nekem valahogy mindig sikerült rájuk lelnem. Juhász-Léhi István jegyzete.Az esztendő ezen (és mások tapasztalataiból is mondom más) időszakában vigyázni kell a közös tetoválásokra is. Leginkább azokra, amelyben kedvesünk nevét szeretnénk magunkra varratni. Az még a szerencsésebb eset, ha ,,I love Ica" szerepel a feliraton a karunkon, mert az Icából később könnyedén kérhetünk például Cicát. Persze nem mindenáron, csak ha úgy alakul kedvesünkkel. Azonban lehet, hogy lesznek helyek, ahol a cica sem fog bejönni...
Nehezebb dolga van a tetoválómesternek, és bizonyosan magasra tesszük a lécet, ha Anasztáziának, Rozalindának, netán Titanillának hívják kedvesünket - elnézést volt drágánkat. Jó, ha nyitott szemmel és nagyon megfontoltan járunk el ebben a tekintetben is párválasztáskor! Ha így teszünk, minden bizonnyal nem kell a Facebook-on hülyébbnél hülyébb Coelho idézetekre bólogatnunk a későbbiekben két aranyos kutyusos kép megosztása között.
De persze szeressétek egymást gyerekek, és aminek jönnie kell, el fog jönni. Mindegy hogy szerelemnek hívják, vagy gyomoridegnek, vagy hiánynak, vagy szívfacsarásnak. Jó az! Egyszer, vagy kétszer. Vagy örökké. Erről is szól a piros szíves lufik árnyékában a mai nap.
