2014.12.12. 14:59
Nézőpont: Munka, szorgalom, hozzáállás
<em>Figyelmeztető jel, hogy legalábbis erős kétségek ébredtek: tudja-e a kormány, hogy mit kell tennie</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Figyelmeztető jel, hogy legalábbis erős kétségek ébredtek: tudja-e a kormány, hogy mit kell tennie. Bujdos Attila írása.
A tények azt mutatják, hogy a szegénység csökken Magyarországon – ezt Orbán Viktor mondta a Blikk című napilapnak. Egy másik napilap ezzel szemben azt jegyzi meg: „a magyar lakosság egyharmada nem rendelkezik havi 65 ezer forintos jövedelemmel (...) minden harmadik magyarnak kenyérgondjai vannak” (nol.hu). Kétségkívül vannak egyébként jól látható jelei a gyarapodásnak, Felcsút polgármestere, Mészáros Lőrinc például most közölte, hogy elfelejtett beleírni egymilliárd forintot a vagyonbevallásába, és most nagyon sokan keresik rá a választ, mekkora gazdagság kell vajon hozzá, ami életszerűvé teszi ezt a feledékenységet, továbbá ha tényleg „a munka, a szorgalom, a hozzáállás” a titka a gyors vagyongyarapodásnak, ahogyan azt Mészáros Lőrinc volt kedves megosztani az olvasókkal, miért nem működik másoknál is ugyanekkora hatékonysággal. Nem kevesen lehetnek, akik azt gondolják, hiányosan lett megadva a recept – az Ipsos például úgy értékeli: a politikusok látványos gazdagodása (továbbá a korrupcióról szóló hírek, az Oroszországgal épülő szoros viszony, a vasárnapi zárva tartás ötlete) is hozzájárult a Fidesz gyors népszerűségvesztéséhez. Az ő mérésük szerint 800 ezer, a Medián kutatása alapján 900 ezer támogatót veszített a nagyobbik kormánypárt. Ennek közjogi értelemben nincs közvetlen következménye, a következő választás még messze van. Minden esetre figyelmeztető jel, hogy legalábbis erős kétségek ébredtek: tudja-e a kormány, hogy mit kell tennie, és hogy amit tesz, az valóban lényegi kérdésekre szolgál-e lényegi megoldásokkal. Amikor a vasárnapi munkavégzés tilalmát erőltetik, a fiatal korosztályok, a politikusok és az újságírók kötelező drogtesztjét emelik a szebb jövőért folytatott küzdelem központi kérdésévé, azzal sokkal inkább szolgálják a hatalom pozícióinak erősítését a közbeszédben, mint bármilyen létező probléma megoldását. Érthető, ha szeretnék visszaszerezni az elveszített támogatást, ez praktikus szempont is, de erre üdvösebb megoldást kínálna a jó kormányzás. Hihetően az a fontos, hogy a családok több időt tölthessenek együtt, ha a Miniszterelnökségen napi tíz óra a munkaidő? Hihető-e, hogy az egészséges társadalom szolgálata a fontos, ha az ötletként nehezen védhető drogteszt bevezetésének csak töredékét költik megelőzésre, a drogbetegek szenvedélybetegségből való kivezetésére? Hihető-e, hogy a kormány alapos, ha a szóvivője az üzleteket érintő új jogszabály bevezetése kapcsán azt mondja: nem a kormány feladata, hogy számításokat végezzen, hány nagy boltnak kell költöznie, hány embert rúgnak ki az új szabályozás miatt. Ezt majd az érintettek kiszámolják.