Szerencsi Cukorgyár - Így lett vége az édes életnek…

Szerencs - A leépítésért kapott uniós támogatás biztosabbnak ígérkezett a cukor-előállítás hasznánál.Abban majdnem mindenki egyetért, hogy az akkor 120. kampányára készülő Szerencsi Cukorgyárat az Európai Unió – számunkra mint tagországra kötelező – előírásai kényszerítették térdre 2008-ban. Már több mint hat év telt el azóta, hogy 2008. március 10-én Pokol Balázs, a Mátra Cukor Zrt. igazgatóságának elnöke bejelentette, hogy a tulajdonos német Nordzucker befejezi a répacukogyártást Magyarországon és bezárja utolsó, akkor még működő magyar gyárát, a szerencsit is. Ez a döntés lényegében megpecsételte a hazai cukorgyártást is, ugyanis egyetlen cukorrépát feldolgozó cukorgyár maradt, a kaposvári. Kaposvárott évente maximum 100 ezer tonna körüli cukrot lehet előállítani, lényegében ennyi kvótája maradt az országnak. Bár az étkezési szokások révén folyamatosan csökken a hazai cukorfogyasztás (lásd a mellékelt grafikán), hazánk éves cukorfelhasználása ennél nagyobb, a fennmaradó mennyiséget az EU-ból pótolják.

Privatizáció és reform?

Abban, hogy a hazai cukoripar és benne a Szerencsi Cukorgyár idejutott, két fontos lépés is közrejátszott. Az egyik az ágazat kilencvenes években kezdődő privatizációja volt. Szakemberek szerint erre azért lehetett szükség, mert mind a cukorrépater­mesztés, mind a gyártás korszerűtlen, és ezáltal versenyképtelen volt az európai piacon. Kézenfekvőnek tűnt akkor, hogy a külföldi tőke beengedésével versenyképesebbé válhat az ágazat.

A vesztet okozó másik lépés az uniós cukorreform volt, amely 2006. július 1-jén lépett hatályba és – szándéka szerint – jövedelmezőbb ágazatot ígért. Magyarország ennek keretében „adta le” 400 ezres kvótája háromnegyedét (maradt a már említett valamivel több mint 100 ezer tonnányi kaposvári). Mindez egyenes út volt a bezárásokhoz, köztük a Szerencsi Cukorgyáréhoz.

A cukortermelés csökkentésében azonban mind a répatermelőket, mind a gyártókat érdekeltté tették. Az Európai Unió ugyanis fizetett annak a gyárnak, amelyik hajlandó volt csökkenti a termelését. Az érintett cégek az első két évben 730 eurót kaptak „leadott” tonnánként, a harmadikban 625 eurót, a negyedikben pedig 520 eurót. Cserébe a tevékenység befejezése után a gyárat (esetünkben a szerencsit) alkalmatlanná kellett tenni a további cukorgyártásra. A pénzből a répatermesztőkhöz is jutott, az EU támogatásban részesítette őket, amennyiben növényváltást hajtanak végre. Mint megtudtuk, tonnánkénti kivont kvótára közel 66 ezer forintot kaptak a gazdák, ehhez még hozzájött az uniós árcsökkentés miatti jövedelemkiesés 64,2 százalék kompenzáció formájában. Nem csoda, hogy a bizonytalan cukorrépa-termesztők inkább a biztos pénzt választották.

Eső után köpönyeg

Az ominózus napon, 2008. március 10-én, amikor Pokol Balázs, a Mátra Cukor Zrt. igazgatóságának elnöke a Szerencsi Cukorgyár munkásgyűlésén bejelentette, hogy leáll a gyár, a cukorrépahiányt említette fő okként. A leállás után 2010. szeptember 30-ig a „földdel kellett egyenlővé tenni” a 28 hektáron álló, 1889-es építésekor Európa legnagyobb cukorgyárának üzemét. Ma a cukorgyár területén csak üres, romos épületek láthatóak…

Sárosi Ferenc, a Cukorrépa Termelők Országos Szövetségének alelnöke, egy személyben a szerencsi szövetség elnöke szerint visszafordíthatatlan volt a gyár megszűnése. 2007 ősze óta próbáltak a cukorrépa átvételi árában megegyezni, hogy az nagyobb jövedelmet biztosítson, mint az Unió megszüntetésért ajánlott támogatása. 2008. tavaszán a magyar állam is beszállt, de – mint az alelnök fogalmazott – akkor az állam 4 eurós támogatásával elérték a tonnánkénti 40 eurót, de az már csak eső utáni köpönyeg volt. A termelők nagyobb része ugyanis időközben mást kezdett el termelni földterületén. Ebben az is közrejátszott, hogy a megelőző hét év aszályos időjárása miatt a termésátlagok nem érték el a kívánt mennyiséget, és három év veszteséges is lett. Érthetően nem építettek a termesztők erre a bizonytalanra.

- Szaniszló Bálint -