Nézőpont: Az idő próbája

„Az internet megadóztatása egyértelműen felesleges, átgondolatlan és rossz”. Bujdos Attila jegyzete.

Ha mindössze a terelés lett volt a kormányzat célja, az internetadó bejelentése a tökéletes megoldás. Napok óta mindenki csak erről beszél, miközben egyre kevésbé tűnik érdekesnek például, hogy kik azok a magyar kormányzathoz köthető személyek, akiket a hazai korrupcióval összefüggésében az amerikai beutazási tilalom érinthet. Nem az a téma, hogy tényleg a nemzeti adóhatóság csúcsvezetőiről van-e szó, s ha róluk is, miért büntetik őket ezzel, s mi következik mindebből Magyarországra, itthon és külföldön. Egyelőre az sem túl fontos, hogy éppen most, amikor a jelek szerint a diplomáciának elég sok feladata adódna a kárelhárításban, kétszázhúsz ember elbocsátását jelenti be a külügyi tárca, és hogy mit tud majd a maradók csapata. Nem: a netadó terve mindent visz. Az ilyenre mondják: elemi a felháborodás.

„Az internet megadóztatása egyértelműen felesleges, átgondolatlan és rossz”. Ez az idézet is fel-felbukkan például az aktuális hírfolyamban – mint mondat, mondhatni időtálló, hiszen a Fidesz reagált így 2008-ban (ellenzékben), amikor az akkor kormányon lévő MSZP gondolt erősen az internethasználat után beszedhető pénzekre. A maguk igazának bizonyítékát látják ebben azok, akik szerint az elvszerű és ezzel nagyjából kiszámítható politizálásnak rég vége, ha csak az elv nem a pillanatnyi érdek szolgálata. És bár ennek a korszakváltásnak a politikától való elfordulásban is megmutatkozó ténye valóban szomorúvá tesz, de ebben a pillanatban mindenképpen érdekesebb, hogy ha a mai kormányzópárt hozzá fűződő viszonya változott is időközben, az internetadó ötlete, mint ötlet, kezdi kiállni az idő próbáját. Például a Fidesz 2012-es hasonló tervei miatt. Vagy amiatt, ami most történik. Ha azt állítjuk, hogy nem a politikai erőtérben elfoglalt pozíciónak kellene meghatároznia, akarjuk-e az internetadót, vagy sem, tudni kellene, mit szabadít el, aki bevezeti. De csak ennyit tudunk: nemzetközi tapasztalatokra nem támaszkodhat a magyar kormány, a jelek szerint övé a világelsőség. Ráadásul úgy tűnik, a gazdasági kormányzat a várható hatások elemzését mellőzve szeretne pénzt beszedni – a 20-25 milliárd forintos terv ténynek tekinthető. Az új adó bevezetéséről a bejelentés előtt nem egyeztettek, a saját pártjukkal sem, így fordulhat elő, hogy a Fidesz máris korlátozná a kivethető internetadó mértékét, alighanem borítva a 20-25 milliárdos tervet.

Van egyfelől az internetadónak ez a védhetőség szempontjából gyenge lábakon álló terve, vele szemben pedig a felzúdulás: a politikai pártok – a kormányoldalt leszámítva – a javaslat visszavonását követelik, a szakmai szervezetek pedig azt állítják, az internetadó általános bevezetése jelentős hátrányokat okoz a gazdaságnak és a társadalomnak. És van még ez: ma Magyarország az internethasználatban Európa középmezőnyéhez tartozik, de a magyarok közel negyede még sosem internetezett. A kormányzat bejelentett szándéka szerint 2018-ra minden háztartásba eljutna a szélessávú szolgáltatás. Ez életszerű: így kapcsolódunk a világhoz, ez az életünk nagy részének terepe. Az emberek számára a kikapcsolódás mellett a net a használhatóságot és a tudást is jelenti. Például a mindenkori kormányzatok által nem ellenőrzött, és nem manipulált információhoz való hozzáférés legáltalánosabb lehetőségét. Az adó várhatóan nem a nethasználatra ösztönöz majd. A lemondás, a nethasználat anyagi okokból való önkorlátozása nem érdeke a fogyasztónak. Nem a fogyasztó érdeke.

- Bujdos Attila -