Jegyzet: Patrióta pecások

A többiek már kívülről fújják a történetet, ha Józsi elakad, már kisegítik. Egyébként is ez a privát kvíz egy kollektív agytorna. Szántó István jegyzete.Mi volt az avasi kávéház előtt, hol volt Blum bácsi első vegyesboltja, melyik Miskolc legrégibb és legnagyobb bérpalotája, kik a Roráriusz legnevezetesebb törzsvendégei? Télen-nyáron, jó és rossz időben valóságos ki mit tud vetélkedő zajlik minden kedden és pénteken az észak-magyarországi horgászklubban. Egyébként a csendes, jól szituált öregurak, akik a vízparton nem győzik egymást csitítani, lepisszegni itt a Széchenyi út 73. szám alatti székházban lármáznak, felszabadult kamaszokként hangoskodnak.

A foglalkozás úgy rendre öt óra tájban kezdődik. Amikor már mindenki leteszi lantot, megmosdik, megborotválkozik, tiszta inget vesz, mert ez úriemberek találkozója. Nyakkendő is dukál, megadják egymásnak a tiszteletet. Faragó Péter doktor úr, a szövetség elnöke tömören, találóan jellemzi társaságot. Jó közöttük. Elsők között érkezik Koltai Ferenc, Begala Géza, a szabó mester, Király Ernő és Smitkó György. Elmaradhatatlan dr. Czikrai Zoltán ügyvéd úr, Erdélyi György a Fényképész szövetkezet elnöke és Adorján Lajos. Elnézést, ha nem minden fontos ember nevét írom ki. Egerszegi József minden újonnan jött klubtagnak elmeséli – ott volt, amikor Horthy István lezuhant az orosz fronton. Elsőként ért oda a füstölgő repülő roncshoz. A többiek már kívülről fújják a történetet, ha Józsi elakad, már kisegítik. Egyébként is ez a privát kvíz egy kollektív agytorna.

Akik nem vetélkednek, sakkoznak, kártyáznak a belső teremben. Laskó Miklós az egyesület titkára ül egy asztalnál a sajószentpéteri Kántor Karcsival és Adorján Lajossal. Az ulti a pecások kikapcsolódása. Filléres alapon fejik meg egymást. Nem játszanak cinkelt lapokkal mégis megesik, hogy valaki megsértődik. Teheti, a szomszédos kisiparos és kiskereskedők fészkében is tárt karokkal várják a kártyásokat.

Zsíros József a gazda, a vendéglátó, a kisterem kuckójából a kis ablakon át kibicel. Sör, rövidital a választék. Igazából csak a szomjúságot oltja, a kajáról a klubtagok gondoskodnak. Mint a batyus bálban, mindenki magával hozza az elemózsiát. Egy-egy disznóölésből még egy baráti kóstolóra is futja.

A sarokban ott vibrál a nagy tévé, de a hangot leveszik. Hacsak nincs valami nagy rangadó, meccs. Még nincsenek szappanoperák, amik a házi fotelbe ragasztják az embereket, ezek a horgászok egymás társaságát nagyon kedvelik. Ha valaki elmarad, rögtön rákérdeznek, mi lehet az öreggel, s máris megegyeznek, hogy utánajárnak beteg-e a barátjuk.

Közben megszületnek a válaszok. Nem nyilvános sárga ház, hanem egy karos benzinkút volt a Kazinczy Ferenc utca elején. Igen ott, ahol a sofőrbundás taxisok várták a kávéházból kijövőket. Blum bácsi első boltja a Rákóczi ház főutcai frontján volt, majd onnan költözött be a Sötét kapu alá. Ezen egy kicsit huzakodnak, mint egy nagy karambol szemtanúi, ahányan vannak, annyiféleképpen emlékeznek. Megvan, a Weidlich a legnagyobb bérpalota, ezen nincs is vita. A roráriuszos emlékezet viszont elég szelektív. Hosszan mondják – Benedek Miklós az Észak-Magyarország szerkesztője családostul jár oda. Napközben is ott körmöli a hosszúra nyúlt színházi kritikáit. Úgy, hogy közben mellette kávézik az ihlet, Sarlós Gábor színház­igazgató és Máté Éva művésznő személyében. A legjobb válaszadók jutalma egy-egy nagy taps, és egy kedves baráti hátbaveregetés. Kell-e ennél nagyobb dicsőség? Amikor még egy sportszeletet is kiutal az elnök az már egy évre szóló kiváltság.

Az észak-magyarországi horgászszövetség elnöke úgy emlékszik, hogy halról, fogásról, kukacról és csalikról ritkán esik szó. A csaknem 9 ezer tagú egyesület egy speciális közösség. Gazdag társaság, sok tóval és természetes halban gazdag folyóval. Később sem változik a helyzet, jól gazdálkodnak, de az emberek megváltoznak. Jók vagy még jobbak lesznek, ki tudja eldönteni. Ma még sehogyan. Egy biztos, már nem jut annyi idő egymásra, mint akkoriban.

A nyáresti későn jött sötétségben – már a hetvenes nyolcvanas években is – biztonságosabb, ha együtt mennek haza a sikátorszerű közön. Ki a Malinkó udvarból, elsétálnak a Bobákék kertje alatt, ahol Muki kutya rendre egyenként megugatja őket. Túl a Demcsikék szuterén lakatosműhelyén, a Szepesi, Aszódi és a Balog doktorék háza után már is kint vannak a neonfényes főutcán. Néhányan hazakísérik egymást, mert sosem lehet tudni. Igazából csak itt búcsúznak el egymástól. Nagy kézfogás, mormogás, majd találkozzunk. Tegyük hozzá, ha a Jó Isten is úgy akarja.

- Szántó István -