2014.02.04. 07:47

SZEM-fesztivál - Közelítések a mesterhez és a világhoz

Miskolc - Európai színiakadémisták fesztiválja kezdődik kedden Miskolcon – a középpontban a zenés színházi előadások. Interjú: Cseh Dávid dramaturggal, a SZEM-fesztiválról.

Miskolc - Európai színiakadémisták fesztiválja kezdődik kedden Miskolcon – a középpontban a zenés színházi előadások. Interjú: Cseh Dávid dramaturggal, a SZEM-fesztiválról.Kedden kezdődik a SZEM, az európai színművészeti egyetemek találkozója. Ezt második alkalommal rendezik meg Miskolcon. Tavaly a művészeti képzés mozgásszínházi törekvéseit mutatták be, idén a zenés színházi előadásokat állítják a középpontba. A szervező a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Miskolci Nemzeti Színház. A programról Cseh Dávid dramaturgot kérdeztük.

- Minek szánják ezt a fesztivált: érdekes programnak, amely betekintést enged, hogy mi foglalkoztatja a pályájuk elején járó fiatal művészeket, vagy szeretnének hozzászólni valamilyen, a művészetről általánosságban is zajló párbeszédhez?

Cseh Dávid: Több célja is van ennek a fesztiválnak. A számomra a legkedvesebb, hogy a színház a fesztivál idején műhellyé változik: a résztvevők végig velünk vannak, nemcsak az előadásaikat láthatjuk, de workshopokon, szakmai beszélgetéseken is részt vesznek – az eltérő kultúrákból érkező emberek találkozásai megtermékenyítőleg hatnak. Ez a fajta gondolkodás nem általános Európában. A hasonló fesztiválok inkább az egyetemekhez köthetőek, nálunk viszont egy önálló színházi intézmény szervezi. Arra is figyeltünk, hogy a helyi előadásokat is látogathassák a diákok. Így megmutathatjuk: itt hogyan gondolkodunk a színházról, milyen produkciók születnek nálunk. A közönség pedig abból kap ízelítőt, hogy merre tart Európa színművészete, mi a jövő, kik a következő alkotói generáció ígéretes tehetségei. A fesztivál komplex, mindenki megtalálhatja a saját maga számára fontos előadást.

- Hogyan találták meg a fesztiváli program résztvevőit?

Cseh Dávid: Idén a zenés színház a program meghatározó eleme. Felhívást tettünk közzé, előadásokat lehetett delegálni, a válogatásban a színművészeti egyetem és a miskolci színház művészeti tanácsa is részt vett. Rugalmasak voltunk, mert szerettük volna, hogy fontosnak tűnő, nem zenés előadásokat is elhozhassunk. Öt nyertes pályázat révén Litvániából, Romániából, Németországból, Lengyelországból és Csehországból érkeznek a résztvevők – régiek és újak. A zenés produkciók közül a varsói csapatot említeném először, ők Bejnamin Britten Lukrécia meggyalálzása című operájának előadását hozzák. A prágaiak Emil František Burian cseh avantgárd rendező, librettista Háború című zeneművét mutatja be – ennek a témája az első világháború és a hozzá vezető út. Használnak népköltészeti alkotásokat, mozgásszínházi és zenés színházi eszközöket. A vilniusi akadémistáktól a Tony Vezich nevével fémjelzett Mindennek ellenére című előadást láthatjuk ez a táncosról, a fizikumáról, saját korlátainak legyőzéséről szól. Lesznek magyar színművészetisek is: a budapesti egyetem negyedéves színészosztályától két előadás szerepel a programban. A Zsótér Sándor rendezte Hamlet, az előadók személyét is figyelembe vevő előadás. A Vérnász Horváth Csaba rendezése - az ő Toldi-rendezését tavaly láthattuk Miskolcon. A kaposvári egyetemisták osztályfőnöke Kocsis Pál, színházunk művésze, Rusznyák Gábor Rómeó és Júlia rendezését hozzák. A Liszt Ferenc zeneművészeti akadémia Don Juan Projekt-je operista és zeneművész hallgatók munkája – Mozart Don Giovanni című operáját dolgozták fel, mulatságos történet keretében. Asszonyok, férjeik és szeretőik DNS-ét kombinálva keresik az ideális férfit. Ez 18 karikás előadás!

- Említette: eltérő kultúrákból érkező fiatal alkotók érkeznek a fesztiválra. Mennyire határozza ez meg a művészet feladatáról való gondolkodásukat: azt látjuk majd, amit ők akarnak közölni, vagy azt, aminek a közlésére a mestereik tanítják őket?

Cseh Dávid: Minden országban más a művészképzés. Amiként a színházművészetünk is eltérő. Magyarország éppen most próbálja hátrahagyni azt a kisrealista, lélektani realista játékmódot, amikor a színészek mélyen megélik az érzéseiket és ezeket ábrázolják a színpadon. Az egyetemen több törekvés is létezik a váltásra. Ez a „probléma" a környező országokban már nincs jelen, ott sokkal inkább formai képzés zajlik. Általában ezért is izgalmasok a nemzetközi fesztiválok - a diákok számára is -, hogy anniyra más formanyelven dolgozó közegbe kerülnek. Az összehasonlítás emiatt is érdekes. Az összkép egyébként nagyon vegyes: amikor pályakezdők, fiatal alkotók megfogalmaznak valamit a színházban, az egyben névjegy is, és valamiféle saját érvényű állítás a világról. Tony Vezich előadása például kifejezetten erről szól: érkezik egy koreográfus, megtanítja a saját táncpedagógiai módszerét, aminek a lényege az én felszabadítása. Ez a tananyag: hogyan lelem meg önmagam a produkción belül. Fontos a közelítés a mesterhez, de saját magam is meg kell találnom: mit is akarok én a színháztól.

ÉM-BA