Jegyzet: Háromcsillagos panel

Nagyon sok a külföldi partnerünk és sose találunk nekik megfelelő szállást. A keleti régióban nincs ilyen luxus. Szántó István jegyzete.Sorra jönnek a megnyitóra a miniszteriális vendégek, toporognak az Olefin szálloda liftje előtt, nyomkodják a gombokat, de hiába. Az aknákban még a szerelők szorgoskodnak, szerelnek. Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazgatója együtt lépcsőzik a fontos emberekkel. Míg felérnek a negyedikre, egy szuszra meséli – gondoltam, úgy három-négy hónappal ezelőtt – megérdemelne ez a város egy háromcsillagos hotelt. Nagyon sok a külföldi partnerünk és sosem találunk nekik megfelelő szállást. A keleti régióban nincs ilyen luxus. Sajnálom, hogy elhúzódott ez a beruházás nyugtatgatja a meghívottakat – mire reggelizni jönnek, már működik a felvonó. S amit a vezérigazgató megígér, az mindig beteljesül.

Nem legenda, pontosan negyven esztendeje, hogy megálmodják a szállodát Leninváros – mára Tiszaújváros – szélére, s az átadáskor alig egy félnapot csúsznak a liftek beüzemelésével. Szigorú a vezérigazgató, kifelé – hadd lássák – emiatt összeráncolja a vastag szemöldökét, de magában csak elégedetten mosolyog. Mondja szerényen – ezt is megcsináltuk.

Jó kezdő csapatot verbuvál a kombinát – Bárdos Róberttel az élen, akit a lillafüredi Palotaszálló vezetői székéből csábít Leninvárosba. A legjobb embereit hozza magával, az első üzletvezetők Demkó Sándor, Sipos János és jön utána Molnár Miklós főúr, az asztali etikett, a felszolgálás nagy mestere. Velük tart Majoros János konyhafőnök, az Avas szálló séfje az ízek varázslója. Profi vendéglátósokkal startolnak. Az éttermi kiszolgáló rész hagyományos építésű, míg maga a hozzá csatolt hétszintes hotel egyszerű panelszerkezet. Nem sokban különbözik a szomszédos házgyári lakásoktól. Ám 1973 novemberében ez még csak kirí a környezetből. Az épület előtt mindig sok fekete Volga és Mercedes parkol. A városszéli hotelben egymást érik, a rangos rendezvények, miközben a puccos bejáratnál még hessegetik a szemközti pusztaságról oda settenkedő mezei egereket. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, a hotelépítés támogatója és Acél György törzsvendég itt. A Német Szövetségi Köztársaságból a Linde, a Lurgi és a többi gyárépítő cég vezetői elégedettek az elnöki lakosztállyal és a nagyon fontos emberek egymásba nyíló VIP szobáival.

Kecskeméti Andrea, a hotel igazgatója nagyra becsüli elődeit. Bárdos Róbert, az első igazgató mégsem gondolta, hogy megünneplik a szállodanyitás negyvenedik évfordulóját. Egy kis hepajra számított, de hogy az összes nyugdíjas összejöjjön, mindenkit meglepett. Nem volt egyszerű a névsort megszerkeszteni és a címeket begyűjteni. Az első igazgató meghatódottan, megilletődve áll a csoportkép közepére. Kedvemért bejárja a vendégszobákat, ugyanúgy, mint hajdanán – első látásra kiszúrja, ha valami nincs a helyén. Ránéz a szobák kulcsaira – itt kezdetben nagy fagolyókon csüngtek, emlékezik vissza. Ma egy helyi bőrdíszműves gyártja ezeket.

Apropó, egy kis kuriózum – azokban az években – csak házastársak kaphatnak közös szobát. A portások mindenütt kockáztatnak egy-két órára, de itt az Olefinben ez kizárt. Egy nem akárki kapacitálja az igazgatót egy kis szolidáris liberalizmusra, de sikertelenül. Ám mindenre van megoldás – két egymás melletti szobát kapnak a párok. Reggel mindketten megsúgják – nem is kellett volna a közös hajlék.

Igazából – a volt Olefin hotel, a mai Főnix retro miliője korhűen illeszkedik a hétvégi jubileumi nyugdíjas találkozóhoz. Mi még ezt szoktuk meg. A vibráló, neonfényes szocreál panel luxust. Így aztán nem is olyan nehéz elképzelni, hogy miként zajlottak itt a dolgos hétköznapok. Lukács Tibor, a nyolcvanas évek igazgatója és Molnár Miklós egybehangzóan mondják – legnagyobb, legillusztrisabb vendégük Kádár János. Ennek a látogatásnak az előkészítése igazi csapatmunka. Dr. Makkai Tibor, a vendéglátás legnagyobb tudora már napokkal előtte szemrevételezi a helyszínt. Molnár úr szerkeszti a menüsort, s ő egyeztet a kormányőrökkel – s innentől már mindenki megnyugszik. Az első titkár először a szobájába megy, lezuhanyozik, majd Ládi Tiborral elszívnak egy szimfóniát. Tehetik, még egyetlen szobában sincs tűzjelző. Kádár ebéd közben már Molnár úrral megy ki a hotel elé dohányozni. Kettesben szívják a füstszűrő nélkülit, hogy miről beszélgetnek – ki emlékszik már erre. Egyébként másnap mindenki erről faggatja.

Az orgonista a füredi cigánnyal kezd, majd jön a Dzsingisz kán és az elmaradhatatlan Máté Péter számok következnek. A távolban egy sziréna és a többiek. Koós János is megjelenik a fehér zongoránál és a takatakával. Minden olyan, mint négy évtizeddel ezelőtt, 1973 novemberében. Beígérjük, a hotel ötvenéves szülinapját ugyanitt, együtt üljük meg. Kedves Andrea igazgató asszony, tessék felírni a naptárjába!

- Szántó István -