Süveges Péter: "Amikor táncolok, nincs semmi más körülöttem"

Miskolc - Arcok a megyéből: Süveges Péter, a Szemere Bertalan Szakközépiskola végzős diákja.Süveges Péter élete csupa táncpróba és táncelőadás. Hiszen ez volt az álma.

A napokban tartotta meg hagyományos gáláját a miskolci színházban a Szemere Bertalan Szakközépiskola. Az est tulajdonképpen a színházi táncos szakon tanuló diákok vizsgaelőadása is. Az idei végzősök egyik legtehetségesebb diákja Süveges Péter, akit az iskola igazgatója, Szabó András ajánlott figyelmünkbe. Mint fogalmazott, Péter nem csak a táncban tehetséges, de színészi képességei és énektudása is figyelemre méltó, ami ritka a táncosok között.

Győzött a Szemere

Pétertől meglepődve hallottuk, hogy ő gyermekkorában tulajdonképpen nem foglalkozott tánccal, legfeljebb a barátokkal egy-egy buliban breakelt. Jobban érdekelte a capoeira (brazil harcművészeti játék), de a sors mégis úgy hozta, hogy itt kapott kedvet a tánchoz. Járt ugyanis ide egy olyan fiú, aki balettozott, és tudományát megmutatta Péternek. Péter pedig próbálta megcsinálni, amit barátjától látott. Így kerítette lassan hatalmába a tánc. Amikor az általános iskola után középiskolát kellett választania, nem volt könnyű helyzetben. Az édesapja ugyanis azt szerette volna, hogy gimnáziumba menjen, őt azonban akkor már csak a tánc érdekelte, és a Szemere Szakközépben tanult volna a legszívesebben. A szülői tanácsokat megfogadva azonban gimnáziumba iratkozott be, de nem szívesen járt oda, úgyhogy a következő tanévet mégis a Szemerében kezdte.

Tánc és tánc

Péter azt mondja, itt megkapta, amire vágyott, itt érezte magát igazán otthon. Kiváló tanárokkal ismerkedett meg, akik nem csak szakmai tudásuk miatt tisztel, hanem emberségük, világszemléletük miatt is.

Negyedéves volt, amikor először részt vehetett színházi produkcióban, és azóta az élete az iskola és próbaterem között telik. Most éppen a Lili bárónőben kapott szerepet osztálytársaival, ami azzal jár, hogy próba délelőtt, próba délután, szabad ideje nem sok marad. De ezt Péter nem bánja, hiszen azt csinálja, amit szeret. Eddigi színházi „munkái” közül A Forint című táncjátékot szerette a legjobban, melynek bemutatóját tavaly decemberben tartották.

A ifjú táncos az idén nem jelentkezett egyetemre, mert szeretne jól felkészülni a jövő évi felvételire a Színház- és Filmművészeti Egyetem masicalszínész szakára.

– Amikor táncolok, úgy érzem, nincs semmi más körülöttem. Tudom, hogy ez közhelyesnek hangzik, mert mindenki ezt mondja, de így van. Ha pedig sikerül egy érzést mozdulatokkal jól kifejeznem, az önbizalmat ad a további munkához – vallja Péter.

ÉM-HE