Anyák napja - Szandra és Erika: lélekben is együtt

Miskolc - Nem véletlen, hogy Erikát és Alexandrát olyan sokan barátnőknek nézik.– A Nagymamámnál kezdem: ő is nagyon igényes volt és Anya is, erős kötődés volt közöttük. Aztán jöttem én, aki ezt tovább vittem a lányommal való kapcsolatomban. Összehasonlítva: nekem sokkal több mindent tiltottak, mint én Szandrának, az ő generációja már lényegesen szabadabb, amihez mi törtünk utat, fiatalként – mondja Mezei Istvánné, Erika (54). Visszaidézi: akkoriban történt a nagy váltás divatban, ízlésben, felfogásban is.

Elképzelhetetlen lett volna

– Édesanyám kosztümös volt, én leginkább farmerben és pólóban jártam, mint a Beatles-korosztály. Elképzelhetetlen volt, hogy belebújjak Anya holmijába. Szandrával, jóllehet más a testalkatunk, azonos stílusú a ruhatárunk, s gyakorta cserélünk egy-egy cuccot, vagy „meg is örököljük” egymástól. Ha meghallok Szandránál egy új dalt, megtudom kitől való, s én is szívesen hallgatom. Ugyanakkor ő és a barátai remekül szórakoznak az én fiatalkori zenémre, csak épp azt már retrónak hívják.

Anya és lánya, Mezei Alexandra (28) közösen működtet egy szépségszalont, így a nap nagy részét együtt töltik. Otthon együtt sütnek-főznek, takarítanak, kertészkednek.

– Én is segítettem Anyának otthon, minden házi munkát tőle tanultam, s örömmel veszem észre Szandrán, hogy ő is ugyanúgy csinálja. Hiába más alkatúak vagyunk, látom benne a saját mozdulataimat, s egyszersmind az anyámét. S épp oly gondoskodó is, mint ő és a nagymamám voltak.

Szandra mindezt megerősíti. Csak a kertészkedés hallatán ingatja picit a fejét.

– Azt nem szívesen csinálom, de megcsinálom, legyünk rajta túl mielőbb – csak éppen ezt még sosem említettem. Az is jó, hogy sokat vagyunk együtt, otthon és a munkahelyen is, de bevallom, olykor szívesen lennék többet egyedül. Hangsúlyozom: nem Anya nélkül, hanem kicsit magamban. Valószínűleg ez is változik, ha a barátommal összeköltözünk.

„A folytatásom...”

Azt is egybehangzóan állítják, hogy egymásnak a legjobb barátnői is. Hasonló értékrend, kölcsönös tisztelet, s adnak egymás véleményére. Szandra még megjegyzi: abban biztos lehet, hogy Anyában nincs irigység, s ha valamit tanácsol, abban nem a maga haszna vezérli.

– Sokszor néznek bennünket barátnőknek. S néznek nagyot, amikor felvilágosítom őket. Végül is nem lehet csodálkozni: ő egy kicsit az én folytatásom, sőt a kiteljesülésem. Az a hivatása, ami én szerettem volna lenni, én is szerettem táncolni, de ő tanulta is – szögezi le Erika.

ÉM-SzK